Hirdetés

HTML

Hirdetés

Minden lehetséges

Filozófia, vallás, alternatív tudományok, kozmológia , földönkívüli civilizációk

Friss topikok

  • csimbe: @József Gacsal: Javaslom az alábbi bejegyzést. agondolatteremtoereje.blog.hu/2018/02/19/megvilagos... (2018.02.19. 15:46) Mi volt az ősrobbanás előtt?
  • csimbe: @József Gacsal: Köszönöm a reflexiót. A vallások, közül a keresztény vallás Isten fogalma, az Egys... (2018.02.19. 15:36) Nélkülözhető e Isten?
  • csimbe: @labdajáték: Szerintem a valóság olyannyira bonyolult, hogy egy két nézőpontból nem kaphatunk érde... (2015.02.17. 15:14) Ídőfizika
  • csimbe: @labdajáték: Mindenképp anyagi természetűnek kell lenni a mérhető dolognak, nem anyagi természetű ... (2014.10.06. 22:27) Szimmetriák és aszimmetriák
  • E.A. .sk: @csimbe: A tudat{; értelem} részecskéi helyet a szellem{; szerveződés} egységeiről érdemesebb besz... (2012.10.30. 13:54) A mindenség dualisztikus felfogása

Linkblog

Szimmetriák és aszimmetriák

2014.09.12. 21:25 :: csimbe

Szimmetriák és aszimmetriák.

 

A valóság megismerése érdekében modelleket alkotó tudományos közösség, felismerte a geometriában rejlő lehetőségeket és sikeresen alkalmazza már a kozmológiában is, ami köztudottan a világmindenség egészével foglalkozik. A tudomány fejlődésével, a Newtoni gravitációs erőt felváltotta a 4D-s téridő struktúra görbülete, (anyag-energia tenzor), az Általános relativitáselmélet pontosabb számítási eredményei következtében. Vagyis az anyag téridőbeli mozgását a tömeg és a téridő görbülete befolyásolja. A részecskefizikusok egyre precízebb eredményeiket a matematikában történő szimmetriák alkalmazásának is köszönhetik. Gondoljunk csak a szuperszimmetrikus húrelméletre, valamint a Nagy egyesítési törekvésekre. Ez a poszt is a szimmetriát és annak megsérülését elemezgeti, a kozmológia tárgykörében.

A tökéletes, vagy abszolút vákuum, amely a nullponti energia néven is említhető, teljesen kiegyensúlyozott, mondhatni szuperszimmetrikus. Filozófia dialektikája alapján nevezhetnénk úgy is, hogy a minden és a semmi szuperszimmetriája, mivel a lehetséges megnyilvánulási formái (minden) szimmetrikusak a megnyilvánulttal, ez esetben a vákuummal (semmi). A képzeletbeli mérlegünk mozdulatlan, serpenyői azonos energiát tartalmaznak. Ezért változás, mozgás híján, az idő fogalma nem értelmezhető. A tér, mint két pont közötti távolság, a megnyilvánult, érzékelhető pontok híján szintúgy nem értelmezhető. A térfogat, úgymint a megnyilvánult és megnyilvánulatlan szubsztanciák számára szolgáló hely, nem meghatározható, ezért csak az általános értelemben használt végtelen fogalmunk alkalmazható erre a különleges állapotra. A végtelen kicsi, azaz kiterjedés nélküli, szinguláris pontban lévő végtelen nagy potenciális energia. Azonban a végtelen nagy potenciális erőnek ezen, különleges és szimmetrikus állapota a megnyilvánulatlan téridő és egyéb észlelő hiányában nem érzékelhető. Ezért praktikusan, a semmi jelzővel is illetjük. De szerintem a szuperszimmetrikus potenciális energia, a statikus vákuum helytállóbb kifejezés.  

A változást e statikus állapot számára az jelenti, ha szimmetriasértés történik. Ami viszont, egy kiváltó ok nélkül, véletlenül is bekövetkezhet. Vagy talán a végtelen sok lehetőség egyikeként? Az viszont, hogy milyen arányú, mértékű az első szimmetriasértés, szerintem meghatározó jelentőségű lesz a további, már kauzális változások szempontjából. A meghatározott, vagyis véges mennyiségek megjelenése is lehet szimmetrikus és aszimmetrikus egyaránt. Mint ahogy a homogén, a töredezetten, vagy granuláltan strukturált dolgok is.

Az első megváltozást az jelenti, hogy a végtelen vákuumenergia két egymásba ágyazott halmazra tagozódik. Az egyik halmaznak továbbra is statikus, a másiknak viszont kvantumos és dinamikus a megjelenési formája. A dinamikát a dialektikus kvantumok, úgymint térforrások és térnyelők szolgáltatják. Az aszimmetriát ez esetben az eltérő megnyilvánulási formák, nem pedig az energiaállapot egyensúlyának megváltozása okozza. A következő szimmetriasértés viszont már a kvantumos energia ingadozásában, a fluktuációban jelentkezik. Mégpedig a térforrások és térnyelők aktív, illetve passzív állapotának köszönhetően. Ennek az aktivitásnak és passzivitásnak a váltakozása, bővebb magyarázatra szorul. A térforrás aktív ideje alatt, egy kitáguló gömbszerű struktúrát, taszító felületű erőteret, egy 3D térbuborékot képez. Passzív ideje alatt azonban átminősül térnyelővé. A térnyelő aktív ideje alatt vonzó hatású, zsugorodó gömbszerű struktúrát képez. A térnyelő passzív ideje alatt átminősül térforrássá. A térforrás - térnyelő aktív állapota, képezi a dinamikus, lokálisan sajátidőben táguló, illetve zsugorodó téridő buborékot, azt a nullától <Planck távolságig terjedő granulátumot, amelyek megszámlálhatatlan sokasága képezi globálisan a téridő szövedékét, struktúráját. A térforrások és térnyelők jelenítik meg a létezés alapvető, univerzális formáját a lüktető mozgást, amit a ki-be lélegzés, a szívdobbanás formájában tapasztalhatunk önmagunkon. Ha ez a dinamikus és passzív vákuumállapot globálisan és időben kiegyensúlyozott, szimmetrikus, akkor a téridő metrikája állandósult, skalár. Amennyiben egy olyan szimmetriasértés következik be ami, megváltoztatja a statikus és a dinamikus vákuum arányát, akkor a téridő metrikája is megváltozik, deformálódik. Ez azt jelenti, hogy a térforrás-térnyelő kvantumok száma gyarapodik, vagy fogy. A dinamikus téridő kitágul a statikus vákuum rovására, vagy zsugorodik a statikus vákuum javára. Miközben az összes energia mennyisége változatlan marad.

Jelen ismereteink szerint, a (kvantumos), dinamikus téridő kiterjedtsége a teljes halmazát tekintve, kb.40-50 milliárd fényév átmérőjű, homogén struktúrát képez, a benne rejlő eddig nem ismertetett anyagformákkal együtt. Az emberek megfigyelőképességeinek alapján, a téridőben kijelölhetők lokális halmazok, mint vonatkoztatási rendszerek, melyek mérete a Planck hossztól, több milliárd fényévig is terjedhet.

A téridő struktúrájának geometriai torzulásai, a tágulás-zsugorodás, ár-apály, taszítás-vonzás, olyan jelenségek, amelyek a gravitáció fogalmának körülírására is alkalmasak. Ha még sarkosabban akarok fogalmazni, a térforrás-térnyelő kvantumai, a kvantumgravitáció forrásai is egyúttal. Mivel a kvantumgravitáció csak a Planck távolság alatt értelmezendő a határozatlansági elv miatt, kísérletileg és közvetlenül nem kimutatható. Ami azt jelenti, hogy a leírtak csupán olyan előfeltételezések, amelyek matematikával alátámasztott modellekkel nem bizonyíthatók.

A kozmológusok feltételeztek egy olyan anyagfajtát, amely csak közvetve a tömege, gravitációs vonzása alapján érzékelhető a galaxisokban és a közöttük lévő térben. Mivel az elektromágneses mezővel nincs kölcsönhatásban, sötét anyagnak nevezték el. Azonban az anyag-energia ekvivalencia elv alapján sötét energiának is lennie kell. Ezért az univerzum tágulásáért felelős energiát sötét energiának nevezték. Ha jól belegondolunk, a statikus vákuum egy része a téridő gyarapítására fordul, a másik része sötétanyaggá, gravitációsan vonzó tömeggé alakul. Mivel feltételezzük, hogy a téridő kvantumos, a sötét anyagnak is kvantumos formában kell megjelenni, (mivel a tömeget is egyedek alkotják).

Mivel a sötét anyag is egy szimmetriasértésnek köszönhető, melynek során a sötétanyag kvantumai a statikus vákuumból átminősülve jelennek meg a téridőben, vagyis a dinamikus vákuumban. A sötét anyag pontszerű, de nem nullaméretű energiakvantumait tekinthetjük a téridő ballasztjának, amely a dinamikus téridőhöz viszonyított nyugalmi tömeget biztosít a sötétanyag számára. A sötét anyag kvantumai a téridő dinamikáját követve szétterjednek, illetve koncentrálódnak, követve a téridő kvantumok gyarapodását, vagy fogyását, amely nem más, mint a sötét energia átminősülése téridővé, illetve vissza alakulása sötét energiává. Folyamatos szimmetriasértés.

A lokálisan szétterjedő sötétanyag, úgymint az infinitezimális összenyomhatatlan testek halmaza, a ritkuló közegű tehetetlenül sodródó anyagi struktúrát alkotja. A lokálisan sűrűsödő sötétanyag pedig, egy végső stádium elérésével, a kompakt fekete testeket alkotják (úgymint a téridőben keletkezett fekete lyukakat). A sötétanyag kvantumai nem aktívak, mint a térforrások-térnyelők, hanem állandóan passzív állapotúak, így tartósan megmaradó, állandó méretet és tömeget, azaz sajátenergiát birtokoló létformát alkotnak. A sötétanyag a passzivitása miatt, nem alakul vissza statikus vákuummá. A globálisan átlagos sűrűség eloszlású sötétanyagot „nevezzük” a skalár Higgs mezőnek, amely kvantumain keresztül makro gravitációs tömeget ad a következő szimmetriasértés során megvalósuló létformáknak, a fényes anyag részecskéi számára.

Mivel a sötétanyag a statikus vákuumból keletkezett, a fényes anyagnak szerintem, a dinamikus vákuumból illik előbukkannia. Már csak azért is, mert a fényes anyag is dinamikus és duális természetű, és az elektromos töltések taszító és vonzó kvantumai jelenítik meg. Méghozzá aszimmetrikus és szimmetrikus formában egyaránt. Úgymint az elektront és a pozitront, valamint a kvarkok hordozta színtöltést, melyek 1/3: 2/3 arányúak, de együtt megegyeznek a proton az elektron, a pozitron és a negatron töltésével. A fotonok, mint az elektromágnesség hatásközvetítő kvantumai semlegesek, nem kötődnek a sötétanyaghoz, ezért tömegnélküliek. Önállóan és ballasztmentesen, transzverzális hullámként terjedhetnek a téridőben. Azonban a fotonok terjedését a téridő struktúrája korlátozza, irányítja a maga sajátos kvantumgravitációs dinamikájával.  A korlátozás mértékét a színkép mikro gravitációs vörös eltolódásán lehet lemérni, amely egy kibocsátott foton becsapódásig megtett útjával arányosan növekvő. Ezért a fotonok terjedési sebessége a sötétanyagtól mentes, tér-időben is korlátozott. A Higgs mező is fékezi az EM hullámot, illetve a tömeget képező struktúrák elnyelik a fotonokat, amelyek ekkor leadják az általuk hordozott energiakvantumot. Itt jelzem, hogy a dinamikus téridőnek a tágulási, vagy zsugorodási „sebességét” nem korlátozza semmi, ezért az meghaladhatja a fotonokét is. Ami a tömeggel rendelkező, a sötét és fényes anyag szimbiózisából születő szürke anyag mozgását illeti, az előbbieken túl, más korlátozó tényezők is felmerülnek. Ezek közé tartozik az elektromos töltések vonzó és taszító hatása, valamint a szimmetriasértésből, energia átalakulásokból kialakuló, a kölcsönhatásoknál jelentkező kapcsolódási és közvetítő erők hatása. A tömeg, az impulzus, a spin megmaradása.

A szimmetria vizuális szemléltetésére általában a szimmetriatengely szolgál. A statikus, mozdulatlan dolgok szimmetriatengelye, egy visszatükröző felületnek is tekinthető. A dinamikus, állandó mozgásban lévő dolgok szimmetriatengelye forgástengelynek, illetve tömegközéppontnak tekinthető. A matematikai egyenletek is a szimmetriára alapulnak, mivel egyenlőség, azonosság jel választja el a két oldalon szereplő mennyiségeket. A két oldal azonban aszimmetrikus elemekből is állhat. A lényeg azonban mindig az egész fizikai, vagy matematikai struktúra szimmetriájában rejlik.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://agondolatteremtoereje.blog.hu/api/trackback/id/tr926693335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

labdajáték 2014.09.21. 07:15:55

Szia!

Olvasgatom a bejegyzéseidet, és érdekesnek találom. Bár nincsenek mélyreható fizikai ismereteim, azonban elgondolkodtatott írásod. Mégpedig arról, hogyan lehetséges az univerzumról elméletet "gyártani"? Hogyan lehetséges, hogy elfogadjuk ezeket az elméleteket, mint az univerzum működését leíró "törvény"? hogyan lehetséges, hogy tapasztaláson alapuló megfigyelésekből következtethetünk nem tapasztalható dolgokra, folyamatokra?
Az objektív valóságról írsz, de létezik-e objektív valóság? Mindaz, amit tudományos elméletnek nevezünk nem csupán az emberi elme működési elvéből fakadó, valójában önmagáról szóló absztrahált leírás? Az univerzumról alkotott elméleteink mennyire saját elménk által meghatározott képzetek? Egyrészt a már leírt elméletek, logikus egységek, logikailag mondjuk nem cáfolhatók, de létezhetnek más logikus egységek is, más elnevezésekkel. Vajon mi az oka, hogy hogy csak meghatározott logikai útvonalak férnek bele a fizikai univerzumelméletekbe, mások nem? LEírható-e az univerzum pusztán a fizika által?
Egyetlen elméletalkotó sem képes saját elméjétől eltávolodni, és feltételezzük, hogy elméleteik helyesek. Még bizonyítékot is találhatunk rá előbb-utóbb, és igazoltnak találjuk. Ha feltételezzük, hogy az elme működési elve a fizikai valósághoz alkalmazkodva alakult ki - úgy értem, hogy amennyiben a fizikai valóság nem helyesen képződött volna le az elmében, akkor valószínűleg nem maradt volna életben - akkor feltételezhetjük, hogy helyes az elme leképezése. Ebben az esetben azt is feltételezhetjük, hogy az elme működési elve megfelel az univerzum működési elvének, és akár elegendő lenne magát az elmét vizsgálni, s máris ismernénk az univerzum működési elvét. Akár azt is feltételezhetjük, hogy az univerzum fraktálelvű. Csupán az azonosságot kell megkeresni...

csimbe 2014.09.24. 13:42:26

@labdajáték: Köszönöm szépen a megjegyzésedet. Előre bocsájtom, hogy én is laikus vagyok, tehát nem értek a fizikához. A téma viszont érdekel, szívesen agyalok rajta.
„Vajon mi az oka, hogy hogy csak meghatározott logikai útvonalak férnek bele a fizikai univerzumelméletekbe, mások nem? LEírható-e az univerzum pusztán a fizika által?”
A kvantumfizika meghatározott logikai útvonal mentén működőképes modell, amely a valószínűség számításra alapoz. A részecskefizika Standard Modellje matematikailag korrekt, kísérletekkel alátámasztott. A fizikusok számára a mérhető, előrejelzéseket adó dolgok számítanak valósnak, mindenki számára elfogadhatónak. A filozófusoknak csak logikai megkötések vannak az elméleteik számára. A mérhetőség, tesztelhetőség nem kitétel. Az ember által kigondolt elméletek, modellek akkor elfogadottak, ha jól illeszkednek a tapasztalatokhoz. De ki az, aki axiómaszerűen definiálja számunkra az objektív valóságot ebben a relativisztikus világban? Be kell érnünk annyival, hogy folyton csak törekedünk az objektivitásra, de elérni nem tudjuk. Ha még nem olvastad volna, ajánlok egy pár linket.

semmimv.hu/Semmi6w.pdf
sites.google.com/site/infonium137/
mek.niif.hu/00600/00624/html/index.htm#TARTALOM
www.magtudin.org/Gravitacio%201.htm
www.date.hu/~nasa/ati.html

labdajáték 2014.10.02. 12:00:08

@csimbe: Értem amit írsz. Azonban, ha más megközelítésből nézzük a dolgokat, akkor egy kicsit más képet kapunk. A tudomány mérhetőségi kritériuma a mi emberléptékű valóságunkból származik. De vajon Univerzumléptékben minden létező mérhető? A mérhetőségi kritérium kiejt logikai útvonalakat. Nem az elméletek logikai útvonalával van problémám, hanem másféle logikai útvonalak hiányával. Másrészt a dolgok elnevezése is lekorlátozza a lehetőségeket, mert a név determinál, kiragad egy részhalmazt, figyelmen kívül hagyva dolgokat, ezért maga a logikai útvonal lehetőségek is determináltak. ÉS mivel maguk az útvonalak logikailag felépítettek és a mérhető komponens miatt bizonyítottnak is látszanak, mintha más logikai útvonalra nem is lenne szükség. De mi van abban az esetben, ha egy teljesen más fogalomrendszerrel, a létező másféle kifogalmazása, determinálása is lehetséges?
Az objektivitással elvész valami a megfigyelt dologból. Valami, ami csak a szubjektum számára érzékelhető, tapasztalható, megfigyelhető. A csupán objektív leírás épp ezért nem is lehet teljes.

csimbe 2014.10.02. 23:49:24

@labdajáték: A modern tudomány a modellfüggő realizmus terminológiája szerint tevékenykedik. Elméleti modelleket alkot, amelyek kiállják a logikai kritériumokat, majd kísérleti eredményeket vár el tőle. Ha az eredmény megegyezik a tapasztalással, azt a valóság elemének, reálisnak tekinti. A mérhetőségi kritériumokat a méréshez rendelt eszközök és a mérési utasítások jelölik ki. Vagyis azt tudom megmérni, amihez tudok mérőeszközt és mérési utasítást rendelni. A kvantummechanikai bizonytalanság egy olyan fal, amelyet még nem tudunk áttörni. De tekinthetjük egy olyan választóvonalnak, amin túl csak a tudat által manipulált módszerek alkalmazhatók, fizikai eszközök alkalmazása nélkül.
„De mi van abban az esetben, ha egy teljesen más fogalomrendszerrel, a létező másféle kifogalmazása, determinálása is lehetséges? „
Az univerzumból eddig megismert részlet is a tudatunkon átszűrt fogalomkészlet eredménye. Ha sikerülne leíró, vagyis alkalmazási módszert alkotni a Telekinézésre, akkor gyakorlatban manipulálnánk a téridő szerkezetét és a gravitációt. Mind ezt a tudatunk, vagyis a gondolat erejével.
Mivel szerintem a falon túl a téridő szövedéke, a dinamikus vákuum található, tudati áttörésre, paradigmaváltásra lesz szükség az eléréséhez, manipulálásához. Ehhez a paradigmaváltáshoz viszont kényszerítő körülmények szükségesek. A szándék és a cél kevés az áttöréshez.

„Az objektivitással elvész valami a megfigyelt dologból. Valami, ami csak a szubjektum számára érzékelhető, tapasztalható, megfigyelhető. A csupán objektív leírás épp ezért nem is lehet teljes.”
Az objektivitásra törekvés a konszenzuskényszer eredménye. Különben nem tudnánk egységes álláspontot, nézőpontot kialakítani semmiről, amit vizsgálni, megmérni szeretnénk. A teljességre törekvés, törekvés marad Göddel elméleti tételének megalkotása óta.

labdajáték 2014.10.06. 09:43:47

@csimbe: Mindenképp anyagi természetűnek kell lenni a mérhető dolognak, nem anyagi természetű létező nem mérhető. Csak következtetni lehet rá a megnyílvánulása alapján. Értelmezhetem így, amit írtál?

Másrészt az objektivitást érzem a telekinézissel leírt dolgokban is. De maga a vizsgálódó is a téridő szerkezet része: amit objektív vizsgálódóként vizsgál, önmaga is az, csak más minőségben. Tehát ha a téridőszerkezetben változást akarunk létrehozni, akkor saját kvantummintázatunkat kell átírnunk. MErt aminek részei vagyunk, azzal azonosak vagyunk. Ha nem lennénk azonosak vele, a rendszer kivetne magából, nem is létezhetnénk.
Másként látom a szubjektum helyzetét: nem a különbözőségeket ragadom meg, hanem azt ami mindenben ugyanaz, még a különbözőségekben is, ezt a dolgot szubjektívan megélni és mint külső megfigyelő leírni. Mint biológiai lények nem valami különálló idegen létezők vagyunk, mi is ugyanazon elv alapján létezünk, mint bármi más. Minden létező létezési elve azonos, különben nem létezhetne.
Számomra épp ezért nem értelmezhető a fal és az odaát fogalmak ezen a szinten. Bár nem teljesen látom, mit jelent számodra a dinamikus vákuum, (pontosabban nem látom még milyen fogalommal azonos az én fogalomrendszeremben) de mint a létező része nem tartom elhatárolását értelmezhetőnek.

csimbe 2014.10.06. 22:27:55

@labdajáték: Mindenképp anyagi természetűnek kell lenni a mérhető dolognak, nem anyagi természetű létező nem mérhető. Csak következtetni lehet rá a megnyílvánulása alapján. Értelmezhetem így, amit írtál?
Igen.

Másrészt az objektivitást érzem a telekinézissel leírt dolgokban is. De maga a vizsgálódó is a téridő szerkezet része: amit objektív vizsgálódóként vizsgál, önmaga is az, csak más minőségben. Tehát ha a téridőszerkezetben változást akarunk létrehozni, akkor saját kvantummintázatunkat kell átírnunk.
Hogy a saját kvantummintázatunkat átírjuk, erre példa a placebo hatás. A tudat biológiai/fizikai változást okoz.
MErt aminek részei vagyunk, azzal azonosak vagyunk. Ha nem lennénk azonosak vele, a rendszer kivetne magából, nem is létezhetnénk.
Másként látom a szubjektum helyzetét: nem a különbözőségeket ragadom meg, hanem azt ami mindenben ugyanaz, még a különbözőségekben is, ezt a dolgot szubjektívan megélni és mint külső megfigyelő leírni.
Az ember a különbözőségek alapján tudatosít, definiál dolgokat. Az azonosság, a megkülönböztetési kísérlet egyik eredménye.
Mint biológiai lények nem valami különálló idegen létezők vagyunk, mi is ugyanazon elv alapján létezünk, mint bármi más. Minden létező létezési elve azonos, különben nem létezhetne.
Számomra épp ezért nem értelmezhető a fal és az odaát fogalmak ezen a szinten.
A valóság modellezése során, a formál logika és magasabb szintű logikai műveletekkel feltevéseket alkotnak, amiket kísérletekkel próbálnak igazolni. Amit ki lehet számolni, az még nem biztos, hogy a gyakorlatban igazolható. A Heisenberg féle határozatlansági reláció egy fal, mert nem ad komplex eredményt. Vagy ez, vagy az, de nem a kettő együtt.
Bár nem teljesen látom, mit jelent számodra a dinamikus vákuum, (pontosabban nem látom még milyen fogalommal azonos az én fogalomrendszeremben) de mint a létező része nem tartom elhatárolását értelmezhetőnek.
A dinamikus vákuum, amely az energiakvantumokból tevődik össze, a téridőnek azon lokális halmaza, amely nem tartalmaz tömeggel rendelkező részecskéket, más szóval sugárzást. A hullám részecske dualitás alapján. Az elhatárolása számunkra érzékelhetetlen volta miatt, a semmi szóval történik.