Hirdetés

HTML

Hirdetés

Minden lehetséges

Filozófia, vallás, alternatív tudományok, kozmológia , földönkívüli civilizációk

Friss topikok

  • csimbe: @József Gacsal: Javaslom az alábbi bejegyzést. agondolatteremtoereje.blog.hu/2018/02/19/megvilagos... (2018.02.19. 15:46) Mi volt az ősrobbanás előtt?
  • csimbe: @József Gacsal: Köszönöm a reflexiót. A vallások, közül a keresztény vallás Isten fogalma, az Egys... (2018.02.19. 15:36) Nélkülözhető e Isten?
  • csimbe: @labdajáték: Szerintem a valóság olyannyira bonyolult, hogy egy két nézőpontból nem kaphatunk érde... (2015.02.17. 15:14) Ídőfizika
  • csimbe: @labdajáték: Mindenképp anyagi természetűnek kell lenni a mérhető dolognak, nem anyagi természetű ... (2014.10.06. 22:27) Szimmetriák és aszimmetriák
  • E.A. .sk: @csimbe: A tudat{; értelem} részecskéi helyet a szellem{; szerveződés} egységeiről érdemesebb besz... (2012.10.30. 13:54) A mindenség dualisztikus felfogása

Linkblog

Ídőfizika

2015.01.11. 18:42 :: csimbe

Időfizika.

Az emberi gondolkodást nagyon befolyásolja a dualitás, a kettősség alkalmazása. Semmi-valami, fény-árnyék, mozog-áll, forrás-nyelő, hullám-részecske, Stb. Mivel a vonatkoztatási rendszerek egyenrangúnak vannak minősítve, a relativitás elve alapján, abszolút álló vonatkoztatási rendszer nem létezhet, mert egy mozgó vonatkoztatási rendszerből nézve, az állónak kitüntetett rendszer is mozogónak látszik. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy talán csak a mozgás az egyedüli jelenség, amit abszolútnak tekinthetünk, mivel abszolút álló valamit nem ismerünk. Viszont a vákuumban állandó sebességgel haladó hullámokat igen.

A semmi kifejezést, a valami tagadásaként, annak hiányaként használjuk. Ugyanakkor a semmi létére nem találunk konkrét bizonyítékot, mivel az üresnek látszó tér is a valami kategóriájába tartozik. Az már bizonyított dolog, hogy a vákuum kontinuum sem üres, mivel sugárzással, fénysebességgel száguldó virtuális fotonokkal telitett. Még az érzékelhető anyagtól mentes vákuum is tartalmaz energiát, amit a virtuális részecskék időleges előbukkanása igazol. Ezért a semmi csak egy virtuális létezőre utaló fogalom, a valóssága csak egy hiedelem.

Az idő is egy olyan valaminek a fogalma, ami lehet kontinuum és kvantum struktúrájú, múló (mozgó, terjedő) és álló,statikus állapotú. Még a léte is tagadható. A nincs rá időnk, kifejezés is erre utal. Ennél fogva nagyon alkalmas a matematikában használt szimbólumok között, a dzsóker szerepére. Amit a matematika alkalmazásával bizonyítottnak találunk, azt a fizika még nem tekinti azonnal a valóság részének, mert azt a természetnek vissza kell igazolnia a gyakorlati tapasztalatokkal. (Itt az időutazásra gondolok elsősorban.)  Abszolút tér és abszolút idő, ismereteink alapján nem létezik, mert (még) nincs rá gyakorlati tapasztalat.

Az idő és a tér összeházasításából született téridő viszont, egy önmagában, anyag nélkül is dinamikus struktúra, mivel gyarapodni, tágulni és zsugorodni, elfogyni is képes. Szerkezete meghajol, elgörbül a gravitációs tömeget képviselő anyag körül, ami már a valóság részének számít. Ezért a téridőre, mint egy valós létező háttérre alapozott fizika, már nem ördögtől való dolog. De mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. Mondhatnám azt is, hogy az alkotórészek összességében, azok bonyolult, dinamikus elrendeződésében. Ami egyszerű az nagyszerű, mert annak bárki megértheti a lényegét, magát a szubsztanciát. Mi lehet az időnek, mint a téridő alkotórészének a lényege, szubsztanciája? Talán az, hogy a matematikában dzsókernek számít? Ott van a valós és virtuális térben, sőt terekben. Felhasználható ahol éppen kell, helyettesítheti álló, mozdulatlan állapotban még a nullát is.  Mi lehetne egy valóságot szimuláló elméletnek a leg egyszerűbb eleme, mint az egydimenziós idő? Mivel az idő elméletileg szimmetrikus, bármilyen formában definiált térben is tud előre, vagy hátra mozogni, és ha kell, még állni is. A tér már sokkal bonyolultabb dolog, mivel több féle, vagy fajta van definiálva belőle és itt nem csak a dimenziók számára gondolok. A tér mozgása idő nélkül nehezen képzelhető el.

Ki tudná a gyakorlatban ellenőrizni, hogy egy feketelyuk eseményhorizontján valóban megállt az idő?  Ki tudja eldönteni, hogy a világtérnek melyik típusa képezi azt a valóságot, amit nem tapasztalhatunk? Azt a valóságot, amit nap, mint nap megtapasztalunk, az Eukleidészi 3D tér jelenti.  De lehet, hogy a 3D Eukleidészi tér csak egy virtuális vetülete a valós 4D térnek. Avagy éppen fordítva, a 4D tér, vagy a háromnál több dimenziós tér a virtuális? A valós tér a dimenziók kiterjedésének, vagyis a mozgásnak köszönheti a létét. A kiterjedés nélküli pont, egy dimenziótalan elméleti konstrukció, amely egy választott, kijelölt helyre mutat. Ezért a teret csak olyan valós dolog képezheti, ami mindig mozgásban van. Ez lehet azon fotonok halmaza, amelyek még nincsenek detektálva, vagyis valamivel megállítva. A foton energiát hordoz magával a minden irányú mozgása során. Ez a mindenirányú mozgás, dimenzió kavalkád feszíti ki a teret addig (távolságban és időben), amíg az energia, egy „mozdulatlan pontban”, egy különleges helyen össze nem tömörödik. Ott ahol megáll az idő és elfogy a tér, (pl. a fekete lyukban) felgyülemlik az erő, a potencia, amely egy kritikus tömeg hatására újra mozgásba jön és téridővé alakul. Mi lehet az a kritikus tömeg, energiakoncentráció, amely már nem képes önmagát mozgás nélkül egyben tartani? A kérdés válaszra vár abban a formában is, hogy mi tulajdonképpen a tömeg és annak a vonzó aspektusa?

Visszatérve az időre, illetve a téridőre. Amennyiben a téridő az energia egy formája, úgy az idő elválaszthatatlanul kapcsolódik az energia és közvetve az anyag megnyilvánulási formáihoz.  Mivel az anyagnak és az energiának diszkrét formája is létezik, így az időnek is van diszkrét alakja, a tartama.

Egy pár Wikipédiából idézett példa, az idő diszkrét formájára.

  • Egy másodperc kb. 1,855×1043 Planck-idő hosszúságú.
  • A világmindenség kb. 4,3×1017 másodpercnyi idős az ősrobbanás elmélete alapján, ami kb. 8×1060 Planck-időnek felel meg.
  • Az átlagos emberi élet kb. 3,9×1052 Planck-idő
  • 2006-ban a legrövidebb közvetlenül mért időtartam, az atto-másodperc 10−18 nagyságrendű, ami kb. 1026 Planck-időnek felel meg.                                                         

         idofizika.png   

 A  szemléltető ábra az ember tudatába kerülő jelenségek felbukkanási sorrendjét mutatja.                                               

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://agondolatteremtoereje.blog.hu/api/trackback/id/tr727062103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

labdajáték 2015.01.21. 08:10:58

Szia!
LÉtezik-e az idő? Vagy csupán egy ember által létrehozott fogalom a változás mértékének leírására, számszerűsítésére, és önálló létezéssel ruháztuk fel? Milyen lenne a világképünk, ha a változást más hozzárendelt mérce szerint határoznánk meg? Milyen lenne ha az időt nem tennénk abszolút fogalom, hanem minden létforma saját létéhez igazítanánk?

csimbe 2015.01.21. 19:20:16

@labdajáték: A figyelmedbe ajánlom Lajtner Tamás könyvét! Bőven kifejti, sőt újra definiálja az időt.
www.lajtner.hu/konyv/Ezminden.pdf

labdajáték 2015.01.21. 21:47:31

Köszönöm az ajánlást, én azonban jobban kedvelem párbeszéd formájában feltárni és újradefiniálni a dolgokat. És mivel a te gondolataid nyomán keletkeztek kérdések bennem, gondoltam megírom ezeket.

csimbe 2015.01.22. 23:08:16

@labdajáték: Kedves Labdajáték! Számomra a párbeszéd azért nehézkes, mert ez a téma jól átgondolt szavakat igényel. Nem vagyok híve a köntörfalazásnak. A blog nem köt azonnali, vagy elvárható időn belüli válaszadásra. A válaszom az, hogy valós, objektíven ható tényező világunkban az idő. Tekinthetjük akár relatívnak, akár abszolútnak, idő nélkül nem létezik a világ legfeljebb lehetőségi állapotban van.

labdajáték 2015.01.24. 08:38:10

Pontosan miért is ódzkodsz az együtt vizsgálódástól, az együtt gondolkodástól?

Nem sikerült úgy leírnom, hogy azt értsd, amit mondani akarok. Az idő, mint fogalom, egy jelenséget nevez meg. A megnevezés pedig minősít, akár mondhatom úgy is, hogy beskatulyáz. Tehát maga a megnevezés meghatározza magát a megnevezettet. És ez által meghatározza azt is, milyen rendszert építünk ki köré. Ha a megnevezés szűkebb értelmű, mint a megnevezett valósága, akkor a rendszer is szűkebb lesz. ÉS épp ezért, a megnevezés önálló életre kelve eltávolodik a megnevezettől, és lehetséges, hogy valójában valami olyasvalamivé válhat, ami nem létezik.
gondolj bele, az idő főnév, de mi van, ha a jelenség, amit ezzel a jelölünk meg valójában inkább igei természetű?
Nem arról szól a gondolkodás, hogy a lehetőségi állapotokat vizsgáljuk meg, hogy melyik az, amely leginkább megfelel a valóságnak? És nem arról szól, hogy az újabb ismeretek miatt újra és újra megvizsgáljuk a lehetőségeket, és ha kell újrafoglmazzuk a valóságról alkotott képet?

csimbe 2015.01.24. 21:24:17

@labdajáték: „az idő főnév, de mi van, ha a jelenség, amit ezzel a jelölünk meg valójában inkább igei természetű?”
Szerintem is jó tipp az „igei természetű idő”, mivel az idő csinálja a teret, amely megőrzi az anyag lenyomatát energiahullámok és részecskék formájában. Ez a hullám részecske dualitás, az anyag energia ekvivalencia, a volt, van, lesz lehetőség az anyagi megnyilvánulásra, a múlt, jelen, jövő aspektusa az időnek. Az időnek erős tér aspektusa is van, mivel nélküle nem értelmezhető a tér. Egy „üres hely”, méretének elgondolása is időt igényel, a megmérése minimum annyit. A sebesség, gyorsaság, a távolság és az idő függvénye. A haladás, mozgás sem nélkülözheti az időt, a cselekvőt, ami (aki) létezteti a valóságot.

labdajáték 2015.01.26. 08:37:10

Azt érzékelem, hogy nagoyn különböző jelentései vanank az idő fogalomnak. Úgy értem, hogy a különböző szinteken más-más jelentés társul hozzá, és bár úgy gondolom érteni vélem, amit mondasz, de az is lehet,h ogy csak az absztrakciók segítségével képes vagoyk látni az írásodban azt, amit én gondolok.
Kérdéseim vannak: a tér és az idő (itt az idő kimondottan mint főnévi jelenség,, hasonlóan a térhez) ugyanannak a dolognak két (látszólag) különböző megnyilvánulási formája? Ha mint főnévi jelenség beszélünk itt az időről, akkor az igei jelenség egy "magasabb" önszerveződési szint? Úgy értem a tér és idő ennek az igei természetű dolognak az igei természetéből fakadó - mondjuk - eredmény? Maga az idő megnevezés, melyet erre az igei természetű dologra használunk mit ragad meg, mint fő jellemző?
Az idő ok vagy okozat, előzmény vagy következmény, kiváltó vagy eredmény?

csimbe 2015.01.26. 12:56:17

@labdajáték: Az idő leg általánosabb alakja főnévi jelenség (szép időnk van, itt az idő, stb.)
A tér általános főnévi alakja is hasonló. (Ha jó az idő, sokan vannak a Főtéren)
A téridő viszont egy matematikai konstrukció, amelynek egy pontja egy esemény, ezen események tömböt, egy monolitot alkotnak. Ebben a tömbben a spesrel segítségével, (a tömb, különböző irányú szeletelésével) el lehet igazodni az események között. Maga az esemény nem tartalmaz időtartamot, vagyis a most megfelelője. A pillanat időtlensége az észlelők számára relatív, mivel elvileg sem igazolható. A legkisebb időtartam, az időkvantum is mérhetetlen, mivel a Planck időnél is van kisebb, ami a nullához közelít. Mivel abszolút álló, kitüntetett pont, vonatkoztatási rendszer nem létezik, a mozgást, az inaktív energia megnyilvánulását tekinthetjük az első oknak, egyben okozatnak is. Vagyis az idő és a tér együttes felbukkanását.
Az energia-anyag ekvivalencia tétel érvényessége is csak a megnyilvánult formára érvényes. A fizika alaptétele az energia megmaradása. A megmaradás alapját pedig az időeltolási szimmetria adja. Ami szerintem azt jelenti, hogy ameddig az idő, téri létezésben, azaz mozgásban tartja az energiát, addig annak minden változata érzékelhető. Ha viszont megáll az idő, az energia mozdulatlanságba dermed, mint potenciális (szinguláris helyzeti) energia. Ez a potencia van, de az idő megnyilvánulása hiányában nem érzékelhető, vagyis az észlelés, a tudat számára nem megmaradó energia. Mivel amiről nem tudhatunk az számunkra nincs. Így az álló, nem cselekvő időről sem tudhatunk, legfeljebb elképzeljük, mi lenne, ha megállna.

labdajáték 2015.02.03. 09:18:12

Sokszor elolvastam amit írtál, és mindig más értelmezést láttam benne, úgyhogy most nem is tudom, hogyan értelmezzem. Megint azzal találom szemben magam, hogy az idő több szinten értelmezett, az egyes gondolataidban mindig kicsit más az értelme. Ez zavaró abból a szempontból, hogy nem tudom megragadni az általad leírtakból az időt. Másrészt azt is érzékelem, hogy maga a fizikai fogalomrendszer meghatározza magát az időt, azt hogy miként viselkedhet. Ami nem azt jelenti, hogy nem úgy viselkedik, csupán leszűkítettnek tűnik számomra.
ÚGy tűnik, az idő ok és okozat is egyben halmaz és részhalmaz is, teremtő és teremtmény is. Lineárisan gondolkozva ez paradoxon, vagy az elnevezés hibás, de ha cirkulárisan szemléljük akkor már nem az.
Álló, nem cselekvő idő... abból fakad ez a "kettősség, hogy valóban kettős, vagy a gondolkodás törvényszerűségeiből? Ha az idő önmagában nem megtapasztalható csak valamiféle "hordozó"-n keresztül, s magának a "hordozónak" a megtapasztalásából következően mondjuk azt, hogy cselekvő idő, és ennek mintegy ellentéte az álló idő? Az elnevezéseink megengedik-e hogy hűen tükrözzék a leírt dolgokat? Mert mi van abban az esetben, ha az idő önmagát "mozgatja" az által hogy mondjuk formát, alakot, megjelenést vált? Másként fogalmazva az anyag statikus energia, az energia dinamikus anyag, valami hasonló megközelítésben.

csimbe 2015.02.03. 19:24:19

@labdajáték: Az ember számára természetes dolog, hogy a háromdimenziós térben értelmezi a világot. Az ettől kevesebb, 1-2 dimenzió nem okoz gondot. A háromnál több, viszont már sokaknak gondot okoz. Az elvonatkoztatás, a projekció, kivetítés szintúgy. Marad tehát a többszöri részletes megbeszélés, magyarázat, amíg megszületik a konszenzus. Magamról annyit, hogy vizuális gondolkodású vagyok. Számomra a kép, a leképezés ad értelmet. Ezért beszúrtam egy rajzomat az értelmezés számára.

labdajáték 2015.02.17. 07:36:18

Még mindig nem sikerült azt és úgy kommunikálnom, hogy azt értsd, amit mondani akarok. Tegyük fel, hogy van egy - mondjuk - húsz ismeretlenes egyenlet. Az egyenlet megoldása pedig egy intervallumba esik. ÉS tegyük fel, hogy a megoldás akkor is abba az intervallumba esik, ha bármelyik tizenöt ismeretlennel számolunk. Tegyük fel továbbá, hogy a létezőről alkotott elméleteink ehhez hasonlóan akkor is a létezőt helyesen és valósan modellezik, ha csak egy szükséges (elégséges) mennyiségű információ alapján állítjuk fel a modellt. Azonban lehetséges-e, hogy másféle modellel is ugyanazt a létezőt helyesen és valósan modellezzük? Tehát léteznek-e párhuzamos valóságok, s így párhuzamos modellek?

csimbe 2015.02.17. 15:14:36

@labdajáték: Szerintem a valóság olyannyira bonyolult, hogy egy két nézőpontból nem kaphatunk érdemben felismerhető képet róla. A tér- idő- anyag- energia- gondolat- tudat, egy-egy minőségi módosulása a valóság lényegét alkotó szubsztanciának, ami Egy. Viszont rendkívül változékony, ami a megjelenési formáit illeti. A megjelenési, vagy megnyilvánulási forma lehet egy, de lehet egyszerre sok. Lehet növekvő, vagy csökkenő a formák száma. Ami számunkra meghatározó, az a tudat, a szellemi létforma, mivel ezzel vagyunk képesek a legtöbb információt szerezni a valóságról. A tudatunk által vagyunk képesek a transzformációk megérésére és elvégzésére. Az elvonatkoztatásra és a projekciókra. A valóság modellezésére, ami szerintem egyben a valóság átformálása is egyúttal. Így a párhuzamos modellek párhuzamos valóságformációk egyben. Számomra a valóság azt jeleni, hogy VAN valami, ami végtelen sok formát ölthet magára. Talán még olyant is, ami számunkra semminek látszik.