Hinni, vagy nem hinni, ez itt a kérdés?
Az emberi társadalom szociális és intellektuális struktúrája egy piramisra hasonlatos, melynek alapját a „tanulatlan”, szegény népcsoportok, csúcsát pedig dúsgazdagok, az elit tudomány képviselői, és a „jól informált zsenik” alkotják. Minden alulról építkező képződmény, horizontálisan és vertikálisan behatárolt. A csúcson lévők tágabb horizontot, „jövőképet” látnak, mint az alapoknál lévők. Ezért az ő felelősségük nagyobb, a társadalom szociális és erkölcsi fejlődése, felemelkedése szempontjából. Már csak azért is, mivel a bizalom, az ígéretekben való hit által erősítik meg vezető pozíciójukat. E felelősségtudat, manapság hiányzik a választott és önjelölt felső-vezetők komoly hányadánál. (A politikusok csak a választásokra gyúrnak, maximum 4-8 év hatalomért. Az egyházi vezetők addig másznak fel a hierarchia ranglétráján, amíg a tehetségük és a főnökeik megengedi.)
Manapság, az internet, és a politikailag szekularizált média korában mérhetetlenül nagy mennyiségű információból, és dezinformációból magunknak kell kiszűrnünk azt, amit a javunkra használhatunk fel. Azonban a hiszékenység, bizonyos mértékig kényelmessé, felelőtlenné teszi az embert. Ezért egy felelős döntéshozót, (a választót) szkeptikussá kell, hogy tegyen az amúgy hiszékeny alaptermészetével szemben. A döntéshozók, az informátorok felelősségérzetének felül kell múlnia az informálandók felelősségét, mivel egzisztenciák, életek múlhatnak a felelőtlen döntésükön, véleményformáló, vagy hamis információ közlésükön. A racionális alapon kételkedők munkamódszere, vagyis a tudomány biztosítja a társadalom gazdasági, szellemi, erkölcsi fejlődését. A bigott, vallásos hit a felelőtlen, döntésképtelen emberek menedéke, amely csak a remény tégláiból van falazva. Egy értelmes emberi társadalomnak nem ilyen menedékházakra, hanem stabil tudásból épült, felfedezésre induló hajókra van szüksége ahhoz, hogy kiszélesíthesse az emberiség látóhatárát mind vertikális és horizontális irányban.
