Mindenség, avagy a Mindenható léte
A mindenség, anyagi és szellemi (fogalmi) részhalmazok összessége, mint egy ön kölcsönható közös halmaz, amely önmaga észlelő alanya és tárgya, amely mindig az aktuális jelen létállapotában van. A múlttat, mint passzív információt a memóriában őrzi, és az aktív, vagy éppen felmerülő információval együtt „magával hordja” a jelenben. A jövőt pedig, rejtett potenciális információk formájában tárolja. Az energia, anyag és információ konstans, egy állandó mennyiség, amely nem veszik el, csak folytonosan átalakul. Mivel az információ sem veszik el, mert csak az aktualitása szűnik meg időlegesen tárolás, vagy felejtés formájában az észlelők és felhasználók számára. A mindenség közös halmazában, ami nem aktuális, az potenciális, így az elfelejtett és a memóriában őrzött információk is lehetőségek a felhasználók számára. A nem aktualitás, vagyis a nem jelen lét, valamint a potenciális lét hiánya, a semmi „aktuális állapota”, egy paradoxon lenne, mivel a semmi nem része a valamiknek, vagyis a mindenség közös halmazának.
A mindenség, azonban egyszerre potenciális és aktuális a jelenben. Jelenléte magában őrzi az összes anyagot, energiát és információt, a múltat és a jövőt. Ezért a semmi nincs, nem aktuális és nem is lehet jelen a halmazban. Viszont a halmazban mindig jelen van, volt és lesz, egy a semmire vonatkozó címke, egy fogalom, amelynek nincs aktualitása, mert a volt semmi és a lesz semmi, nem a van semmi.
Egy nem antropoform Isten, a panteizmus mindenhatójának léte logikus és szükségszerű azon észlelők számára, akik lényükből adódóan nem észlelhetik egy időben (vagyis a jelenben) a teljes halmazt, a Világmindenséget. Csak az úgynevezett megvilágosodás pillanata hasonlítható össze a mindenség megtapasztalásával, azonban ez teljesen személyfüggő élmény, ezért relatív a tapasztalók számára. Az abszolút lét, csak relatív tapasztalást nyújt számunkra. A vallások, vagyis az Isten hit közösségekben gyakorolt rituálék formájában próbálja abszolutizálni azt, amit az egyén nem képes elvégezni. Az önjelölt próféták azonban kivételt képeznek. Közösségformáló hatásuk azonban nem lebecslendő.
