A nulla egyenlő, vagyis a semmi egyenlete
A 0=+1-1 képlet a semmiből való teremtésre utal, de valóban a 0 a semmi szimbóluma? Kérdés, hogy mit értünk pontosan a semmi alatt? Talán az Univerzum keletkezése előtti állapotot, ahol még egy „Szellemi létező”, a teremtő Isten sem egzisztálhat? Vagy például azt az állapotát a létezésnek, (amiről nem tudok az számomra nincs) amely ismeretlensége okán, jobb híján a nincs-el, a semmivel van felcímkézve? Ez utóbbi esetben azonban feltételezzük, vagy még többen hisszük, hogy valami létezőnek lennie kell, ami a megismerhető létezőknek, így az Univerzumnak is a forrása. Vagyis a képletben szereplő nulla, ekkor nem a semmi szimbóluma. A semmiből való teremtés ebben az esetben olyan szóhasználat, amely nincs kellően megalapozva. A jól megalapozott, a „valódi semmi” nem lehet a megismerhető létezők forrása, mert az már valóban csoda lenne.
De mivel nincsenek csodák, csak az önmagával is kölcsönható valami, valamik képesek új, emergens dolgok felmutatására, kvázi a teremtésre. Tulajdonképpen a nem megismerhető valami kölcsön hat önmagával, aminek következtében felmutat egy megismerhető valamit és annak az elletett duális párját. A kulcsszó az önmagával való kölcsön hatás, vagyis az önvaló, ami ismeretlenül is van. Függetlenül attól, hogy szelleminek, vagy anyaginak tekintjük azt a valamit, ami van. A tudomány mára olyan mértékben feldarabolta a fizikai anyagot, hogy az szinte már megfoghatatlan.(De ésszel még felfogható) Csak ráutaló jelekkel, fizikai kiterjedés nélküli pontokkal, hatáskvantumokkal és térbeli határozatlansággal leírható „részecskékről” beszélnek. Ezek az anyagi hatások azonban csak úgy érzékelhetők és észlelhetők, ha van hozzájuk rendelve érzékelő eszköz és észlelő elme is. Vagyis az anyag és a szellem az önvalónak egy rejtőzködő, (de emergens) tulajdonságából született, a megismerés céljából, a teremtés/ősrobbanás pillanatában. Az önvalót elrejtő, vagy más néven az összes információ csak részekben, az anyag /szellem dualitásán keresztül válik megismerhetővé. „Ismerd meg önmagad…”
