Látszat, vagy valóság?
Amikor az amerikai csillagász Hubble távoli galaxisok fényének vörös eltolódását tapasztalta, a kozmológusok megállapították, hogy az univerzum tágul. Ezt a tágulást vezették vissza egy ősatom felrobbanására, amit a gravitáció máig sem tudott lefékezni. A gyorsulva tágulás megállapításáért még Nobel díjat is adtak. Az univerzum gyorsulva tágulása ezek után tényként kezelendő. ?
Amióta felfedezték a Fekete Lyukakat, avagy a fénykibocsájtással nem rendelkező, csak a vonzó hatásukkal észlelhet objektumokat, a tömegvonzás, avagy a vonzó gravitáció ténye szintet lépett a végtelenség, a szingularitás felé.
Megállapítható, hogy az univerzumot taszító és vonzó ERŐK uralják. Mivel a jóval erősebb elektromágnesség vonzó és taszító hatásai, a (töltéseik) gyakorlatilag semlegesítik egymást, azonban a gravitációnak vonzó, és „taszító hatásai”is összegződnek, ezért csak kozmikus léptékben egyensúlyozhatják ki egymást. Ennek a kozmikus egyensúlyba hozásnak érdekében született meg a sötét energia, mint taszító gravitációs hatás és sötét anyag, mint vonzó gravitációs hatás felvetése, ami eddig hiányzott az (energia) egyensúly elérése érdekében.
A sötét energia az, ami tágítja a teret, növelve a távolságot a tömeget viselő objektumok között. A sötét anyag az, ami pótolja a hiányzó tömeget ahhoz, hogy a taszítással paritásban legyen.
Felmerült bennem a kérdés, hogy ha a Fekete lyukaknak szingularitás, vagyis végtelenséghez tartó vonzás van a középpontjában, akkor mihez kell a hiányzó sötét anyag tömege? A taszító hatású sötét energia, pedig eleve a végtelenhez tart az univerzum tágításával. Felmerül bennem a gyanú, hogy a tömegnélkülinek minősített neutrínóknak mégis van tömegük, de ez az elektromossághoz hasonlóan, semlegesítve, hatástalanítva van. Ehhez meg azt kellene feltételezni, hogy a gravitációt is különböző töltések hozzák létre. Ezek szerint a neutrínókat, hatástalan sötét anyagként kellene kezelni. Ha viszont a gravitációnak töltései vannak, amik vonzó és taszító hatásúak, akkor a sötét energiára nincsen szükség abban az esetben, ha az antianyag tézis helyett, egy taszító anyagformát,(Elton-bázisú) keresünk az univerzumban. Ha az Elton-bázisú semmi másban nem különbözik a Proton-bázisú anyagtól csak abban, hogy taszítja azt, akkor magyarázatot kapunk az egymást taszító galaxisokra, és persze az egymást vonzókra is. Ez a kölcsönös vonzás és taszítás már univerzális szinten kiegyensúlyozza egymást, azonban lokálisan, mondjuk a mi kozmikus látóhatárunkon belül, tágulónak minősül az univerzum. Viszont egy nagyobb léptékű kitekintés estén már több közeledő, mit távolodó galaxist is láthatnánk. Az univerzumot meg nyugodtan tekinthetjük síkgeometriájú végtelennek.
