A materialisták, ateisták világképe teljes mértékben nélkülözi a teremtőt, vagyis az Istent.

De vajon nélkülözhető-e Isten a valóság világából?

Az ateisták szerint igen, mert a való világ természeti törvényei Isten nélkül is megismerhetők, melyek ebből kifolyólag megérthetővé, megtanulhatóvá és átalakíthatóvá teszik az anyagi világot számunkra. Az evolúció, természetes folyamata szükségtelenné tesz egy teremtőt, mert az anyag eleve magában hordozza a természeti törvényeket, amelyeknek nem tud szembeszegülni. Materialista axióma, hogy az anyag/energia és a bennfoglalt működési mechanizmus, természeti törvény, kezdettelenül van. Egy spontán bekövetkező aktussal (ősrobbanással) kezdődő evolúciós folyamatot, az anyag tér és időbeli önszerveződését, fejlődését, a természeti törvények határozzák meg. A megismerő és megértő entitás, az evolúciós folyamat során, az anyagnak egy magas fokú önszerveződése alkalmával jelenik meg. Az önmagát felismerő és környezetére reflektáló intelligens entitás (Ember) utólagos belépése, belefejlődése a való világba, egy nem megtervezett folyamat következménye. Amennyiben ez az esemény nem következett volna be, akkor ma nem elmélkedhetnénk a való világ eredetéről, az őt alkotó anyagról és annak működését, szerveződését szabályozó törvényeiről. Arról az objektív valóságról, amely e jeles esemény bekövetkezése előtt, nélkülünk is létezett és nélkülünk is létezni fog. Az anyagban rejlő törvényszerűséget kutatva, a tudomány óriási fejlődést és eredményeket ért el. Azt azonban még ma sem tudjuk eldönteni, hogy a természeti törvények csupán véletlenül, vagy az anyagi világban fellelhető determináltság alapján, vagy egy meghatározott cél érdekében léteznek.

(A kitűzött cél lehetne akár az intelligens entitás „létrehozása” is, a természeti törvények helytállóságának bizonyítása, igazolása érdekében.)

Ezen bizonytalanság, bizonyítottság hiány miatt, a materialisták álláspontja, hogy az anyagi világban minden relatív. 

Az istenhivők, idealisták, axiómája az abszolútum, vagyis Isten léte.

Az Abszolútum, az Egy-lét, a Mindenható, mint a végtelen lehetőség szingularitása, (az archimédeszi pont, a tér és idő nélküli transzcendens lét) az, ami lehetőségként magában őrzi a megteremthető, ezért megteremtendő valóságot, a világmindenséget. A forráspontból történő kiterjedés, az előteremtés aktusa létrehozza a kiterjedt dinamikus kezdőpontot, az aktívan létezést, a lehetőségek megvalósulásnak első színterét, amelyet térben és időben csak is önmaga, a létbehozója korlátozhat. Ami azt jelenti, hogy addig tartózkodik ebben a dinamikus létezési állapotban, mígnem újra, a passzív szingularitásba merülést választja. Ő az, Aki abszolút öntapasztaló, de leendő teremtményei, úgymint a meg teremtett világot észlelő alanyok számára a tapasztalhatóságon túli, transzcendens létező, vagyis az ISTEN. Az isteni önkorlátozás egyik oka, a lehetőségek számának végtelensége. A megvalósuló lehetőségek térben és időben, a teremtésben létezőként egyre gyarapodó információt képeznek, amelyek észlelése, feldolgozása, tárolása, csak egy véges, behatárolt térben és időben lezajló folyamatsor lehet a megérthetőség, a megtanulás, a valós tudás megszerzése érdekében. A végtelen információról nem lehet konkrét, valós idejű ismerete, tudása a teremtményeknek. Az isteni önkorlátozás /önmegtartóztatás / másik oka a Lét forrásának, a dinamikus kezdőpontnak véges számban történő kétpólusú megsokszorozódása. Az egy sokká, az egész részekké való bontása. /Az isteni lét, az örök szellemi lét egy részének anyagi/fizikai létté, korpuszkulává konvertálása. Ami egy újabb halmazon belül elkülönült, térben és időben megvalósuló lehetőségeknek megvalósítását, az univerzum megteremtését teszi lehetővé Isten számára.

Az Isten jó, mert lehetőséget és egy valós univerzumot adott a fizikai létezők, közöttük az Ember számára. Lehetőséget adott az érzelem, az értelem, az intellektus evolúció általi fokozatos kibontakozására, a szellemi gyarapodásra. Közöttük pedig, a természeti törvények és az erkölcs törvényeinek, vagyis a fennmaradás, a túlélés zálogának megismerésére.

A rossz az, amikor a bennünk meglévő isteni tulajdonságot, a jóságot, az önzetlen szeretetet, az empátiát szándékosan mellőzők gyakorolják a hatalmat, más érző entitások felett, melynek során a kreativitást, az intelligenciát is felhasználják az uralkodásuk érdekében. Mivel az említett tulajdonságok a rossz céljait is ugyanúgy kiszolgálják, a gonosz is él a lehetőségekkel a való világban.

Jelen ismereteink szerint, mi vagyunk az univerzum legfejlettebb lényei olyan tudás, életellenes ismeretek birtokában, mellyel egy gombnyomással kiirthatjuk bolygónk élővilágának 95%-át önmagunkkal együtt. Ha netán elkövetnénk a legrosszabbat, vagy egy jókora meteor, vagy egy szupernóva végezne az emberi civilizációval, Isten az univerzumban akkor is gondoskodik egy másik naprendszerben az értelem kialakulásáról és fennmaradásáról. Az univerzum halandósága is a lehetőségek között található, aminek megvalósulása azt jelenti, hogy Isten egységébe olvasztja, asszimilálja az univerzumot és a létezése által keletkezett információkat. A tudás gyarapítása és megőrzése, még Isten számára is létfontosságú. Ahogy a tiszta energia, a potencia, úgy az információ sem veszhet el. A jó és a rossz egyaránt egy univerzális katalizátor, információkeltő tényező, a lehetőségek megvalósulásának folyamatában. Isten abszolút, mindenható, a végtelen lehetőségével és azok megvalósulásából szerzett, folytonosan gyarapodó információinak birtokában.