Egy világkeletkezési elmélet a sok közül.

A mai tudományos felfogás szerint, a természet törvényeit nem lehet bebizonyítani, azokat csak a megfigyelések tapasztalataival lehet alátámasztani. A tapasztalatokból levont alapfeltevések, vagy axiómák, már nem igényelnek további megerősített bizonyítást. Mint ahogy az észlelőnek sem kell bizonyítania saját létezését önmaga számára. A lét és tudója, vagyis a megtapasztalója, elválaszthatatlan egymástól, mint a léttudat és én tudat.

Az idealizmus elsődleges létezője az Abszolútum, az Egy-lét a Mindenség. Ennek szingularitása, az archimédeszi pont, a tér és idő nélküli lét az, ami passzív állapotban van, de lehetőségként, magában őrzi amegnyilvánult világot is. A kiterjedés aktusa létrehozza a kiterjedt dinamikus kezdőpontot, a lehetőségek megvalósulásnak első színterét, az aktív erők  létezést, amelyet térben és időben csak önvaló, az Abszolútum korlátozhat. Ami azt jelenti, hogy addig tartózkodik ebben a dinamikus létezés állapotban, amíg újra a szingularitásba nem vonul.

Ő az, Aki öntapasztaló, de a teremtményei számára,a tőle elkülönült objektív entitásoknak, tapasztalhatóságon túli, transzcendens létező, az ISTEN.

Az isteni önkorlátozás egyik oka, a lehetőségek számának végtelensége. A megvalósuló lehetőségek térben és időben létezőként egyre gyarapodó információt képeznek, amelyek észlelése, tárolása, feldolgozása, csak véges térben és időben lezajló folyamat lehet a megérthetőség, a megtanulás, a valós tudás érdekében. A végtelen információról nem lehet konkrét, valós idejű ismerete, tudása a teremtménynek. Az önkorlátozás /önfeláldozás/ másik oka a Lét forrásának, a dinamikus kezdőpontnak véges számban történő megsokszorozódása. Az egész részekké való bontása. /Az isteni lét, egy részének anyagi létté konvertálása./Ami egy elkülönült térben és időben megvalósuló lehetőségek anyagi megvalósulását, az univerzum megteremtését teszi lehetővé.

A materializmus elsődleges létezője az anyag. Az anyag, általános definíciója szerint észlelhető, tapasztalható, különböző tulajdonságokat felmutató, strukturális közeggel rendelkező, objektum. A mai tudomány, az anyagra jellemző sokféle megjelenési formát és tulajdonságot leredukálta az energia létére, amely a megmaradási törvény alapján nem keletkezik és nem vész el. Az energia mezőik, mint mágneses, elektromos, gravitációs erőhatások, kölcsönösen hatnak egymásra a közvetítő kvantumaikon, az elemi részecskéiken keresztül. A hatáskvantum, mint a legkisebb tapasztalható energiaegység, fontos tényezője a fizikai ismereteinknek. Ismeretes azonban egy olyan energiát tartalmazó „mező” is, amit vákuum kontinuumnak nevezünk, amely azonban csak virtuális részecskéket tartalmaz. A virtuális részecskék még nem rendelkeznek megtapasztalható tulajdonságokkal, mivel nem valósultak meg. A valós részecskék éppen a megmérhető hatásukról ismerhetők fel. A fizikai kísérletek bizonyították az anyag kettős természetét, miszerint hullám és részecske formájában is megtapasztalható egyazon entitás, mint például az elektron. Az univerzum anyagi tere, vagyis az energiamezői még sok felfedeznivalót rejtenek előlünk.(sötét anyag, sötét energia) Viszont az üres tér, tehát a semmi az, aminek nincs rejteni valója előttünk. Ezért az űr szolgálhat színpadként egy kozmikus előadás számára. A tiszta energia, úgymint a tiszta tudat is észleléstől mentes, vagyis minden észlelő elől rejtőzködő. Egy különlegesen összpontosított (szinguláris) állapotában még a színpadot is magában rejti a díszletekkel, szereplőkkel és a nézőkkel egyetemben. A tiszta energia léte a potencia, a végtelen sok lehetőség rejteke. A lehetőségek megvalósulása, a rejtélyek feltárulkozásának folyamata az észlelés és a tapasztalás alanya a lét tudata, amely a tiszta energiának úgymond, a nem anyagi aspektusa. Nem anyagi, szellemi konstrukció a szám is. A számok olyan absztrakciók, amelyek segítségével modelleket alkothatunk a mennyiségek alkotta világról. A minden is egy fogalom, amely kifejezi a létező és nem létező elgondolhatók összességét. Ezért a nulla, a semmi is beletartozik az elgondolhatók közé, vagyis a minden egy eleme. Amikor minden egy pontban egyesül, minden pont összpontosul egy kiterjedés nélküli pontban, akkor szingularitásról beszélünk. A szingularitásban van minden. A kiterjedéssel kiszabadulhat minden a szingularitásból. Az első 3 kiszabaduló, kiterjedő a dimenzió, vagy szaporodó pontok alkotta vonal. Ameddig a kiterjedés, mint esemény tart, addig végtelen dimenzióról beszélhetünk. Amikor a kiterjedés eseménye megszűnik, a vonal végessé válik. A 3 dimenzió végpontjainak száma 6.  Meg van a pozitív egész számok első halmaza 3+6=9. Ezek egy helyről, a szingularitásból származnak. Ezért az elő helyi értéket jelenítik meg. A következő helyi érték megjelenése a nulla 0, vagyis az a nem szám, amely a számok helyi értékét megnöveli. A 9+1 értékes számmal és értékes hellyel növelt szám a 10-es. Visszatérve a végpontok alkotta számokhoz 4,5,6,7,8,9. Ez a hat szám és az 1,2,3, amelyek a szingularitásból származnak, valamint a helyi értéket növelő 0, nagyon sok lehetőséget hozott magával. Többek között a csoportokba, vagy halmazokba rendezés lehetőségét. A halmazok megkülönböztetése érdekében újabb fogalmakat, elnevezéseket kell alkalmaznunk. A számokkal foglalkozó tudomány a matematika, megalkotta ezeket a fogalmakat és a következő csoportosítást hozta létre.

A pozitív egészek 1,2,3,4,5,6,7,8,9 és a 0 képezik a természetes számokat, amit N (naturales) jelöl. A bevétel és kiadás analógiájára a pozitív és negatív, vagy egész számok halmazát, amit Z (zahlen) jelöl. A mérések során alkalmazható racionális számokat a Q (quotientis) jelöli. Az irracionális számokat Q* jelöli. A két csoportot együtt valós számoknak nevezik és R(real) a jele. A következő számhalmaz a komplex számok halmaza jele a C(complex). Bár a számhalmazok száma tetszőlegesen bővíthető, a kvaterniók halmazánál többet a gyakorlatban még nem alkalmaznak. A kvaterniókat Hamiltonról nevezték el H-nak.         

A következő különleges halmaz a prímszámoké, amit a P jelöl. /N Z Q R C H P/  Érdekes egybeesést mutat a jelölt halmazok száma (7), és a hat végpont és a szingularitás hetedik pontjával. Egy egészen különleges csoportosítás alapján kijelöltek hat számot, illetve azt jelölő szimbólumot, amelyek az univerzum és a benne lévő értelmes lények kialakulására nyújtanak kivételes lehetőséget.

„Az első szám az (N) amelynek értéke 1 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Ez az atomokat összetartó elektromos erőnek és a köztük fellépő gravitációs vonzóerőnek az arányát adja meg.

A második szám e (epszilon), amelynek értéke 0,007, azt adja meg, hogy az atommagok mennyire szorosan kötöttek, és hogyan formálódott ki minden - Földünkön is létező - atom. Ennek értéke szabályozza a Nap energiatermelését, továbbá azt, hogy a csillagok hogyan változtatják a hidrogént a periódusos rendszer valamennyi elemévé.

A harmadik az W (ómega) az univerzumunkban levő összes anyag mennyiségét méri - a galaxisokét, a diffúz gázfelhőkét és a „sötét anyagét". Ez az W árulja el nekünk az összehúzó gravitációnak és az univerzum tágulásának viszonyát.

A negyedik a l (lambda) új erőhatás - a kozmikus „antigravitáció" - befolyásolja univerzumunk tágulását, jóllehet milliárd fényévnél kisebb méretekben nincs kimutatható hatása. Ahogy táguló univerzumunk egyre sötétebbé és üresebbé válik, úgy gyűri egyre inkább maga alá ez az erő a gravitációt és a többi erőhatást. Szerencsénkre (és az elméleti szakemberek nagy meglepetésére), a kozmológiai állandó l értéke nagyon kicsi.

Az ötödik szám a Q Univerzumunk szerkezetét egyetlen Q szám határozza meg, amely két alapvető energiafajta aránya, és értéke 1/100 000. Ha Q valamivel kisebb lenne, az univerzum élettelen volna és szerkezet nélküli, ha pedig sokkal nagyobb lenne, akkor olyan viharos hely volna, amelyben sem csillagok, sem bolygórendszerek nem maradhatnának fenn, és amelyet hatalmas fekete lyukak töltenek ki.

A hatodik szám a D (dimenziók) száma, ami 3.”

 „Bámulatba ejtő, hogy egy táguló univerzum, amelynek kiinduló pontja olyannyira „egyszerű", hogy csupán néhány számmal meghatározható, hogyan fejlődhetett (feltételezve, hogy e számok „össze voltak hangolva") a mi komplex szerkezetű univerzumunkká.”

Idézet:  Csak hat szám Martin Rees

 E bevezető után egy kis ízelítő, a lehetőségek számszerű megvalósulásának sorából.

0. A lét időtlenül egy szinguláris pontban van, mint a végtelen lehetőségű tudat formanélküli, észlelésmentes tiszta energiájú állapota. A végtelen lehetőség, mint a tudat potenciális ereje kiterjedés nélküli féken tartott, vagyis összpontosított állapotban van. Ez a kezdőpont, a létezés oka. Mivel a formanélküli tudat észlelésmentes állapotban van, ezért kiterjedt tudatformákat, észlelhető dimenziókat alkothat lehetőségeiből a tiszta energia kiáradása során.

 1. Ezzel az első lehetőséggel kezdetét veszi az időben és kiterjedésben történő létezés, amelynek három szükséges alapfeltétele a tudatos akart-erő, úgymint a létezés erős vágya, a mozgás-terjedés, mint a kiszabadulás vágya, valamint az anyag, úgymint a szinguláris pontban tárolt, befagyott energia. A potenciális, vagyis féken tartott erő kiterjedése a mozgás, amely hat irányban három egymásra merőleges tengelyt, (1D) alkot. Amíg a kezdőpontból kiterjedő hatirányú mozgás józanésszel követhető (észlelhető), addig a pontig terjed a létezés. Mivel a terjedésnélküli (holt) pontokban tárolt erő-energia az anyag, úgymint elrejtett tudatforma, ezért a hat holtpont észlelő alanya, a szubjektív kezdőpont számára anyagi objektum. Egyszersmind egy valós irányt és távolságot meghatározó időpont is, mint a forráspont előtt, mögött, fölött, alatt, tőle jobbra, tőle balra, azonos távolságban és azonos időben lévő pontok. A létező jelenlét határpontjai.

2. A következő aktivizálódó lehetőség a holtpontból történő beterjedés, amely a kezdőpont felé történő mozgás, melynek időtartama azonos idejű a kiterjedés tartamával.

Ez a kezdőpontból holtpontig, hat vonalon történő folyamatos ki-be terjedés, a létezés leg misztikusabb (tudat) formája, vagyis az egypólusú taszítás-vonzás, (mágikus) a mágneses erő hatása.

3. A következő aktiválódó lehetőség a taszító-vonzó erők vonalkörüli forgása, vagyis a tengelykörüli perdülés. A hat irány vonalán elforduló taszító-vonzó erő, az elektromos erő hatása.

4. A következő aktiválódó lehetőség a kezdőpont, mint forgáspont körüli háromtengelyes, azaz mindenirányú elfordulása. A mindenirányú elfordulás, vagyis az abszolút rotáció létrehozza a háromdimenziós hatás terét, a tudat erejének létező gömbjét. Mivel a hat holtpont, egyben időpont dinamizálva lett, az idő végtelen folyású külső gömbfelszínt képez. A forráspont és a holtpontok közötti ki-be áramlás, pedig végtelenített ciklusidők sorozata. Ez a megmérhetetlen méretű, az örökké jelen időben lévő, a végtelenségig összekuszált erővonalakból formálódó stacionárius gömb, a dinamikus kezdőpontnak a megszületése. A Létezés féktelen életerejének, az örök jelenbe „korlátozottságtól” felbőszült állapota, a Misztikum, amely az észlelés, a megértés, a megméretés elöl történő teljes elzárkózás tudatformája. Más néven a káosz.

 5. A következő lehetőség aktualizálódása: A taszító és vonzó erőhatások elválasztója a holtpont és a forráspont iránytengelye, amely körül a mágikus erővonalak (elementáris sebességű) elfordulása, perdülte, kialakítja az erő elektromos hatását. Ez a térformáló forgás, (amelynek sebessége megegyezik a kiáradás maximális kezdősebességével) biztosítja az elektromosság kifogyhatatlan forrását, a töltést. A két egymásra merőleges forgás, mint a mágneses és elektromos hatás együttesen alakítja ki az elektromágneses mezőt, a közös hatásuk felületét, a csepp alakúra formált hatásteret. Ez a forráspontjuknál összekötött hat elsődleges, vagy fundamentális hatástér megszületésének pillanata.

 6. A következő aktivizálódó lehetőség az öröklét, vagyis a forráspont megsokszorozódása a hat buborékon belül. A dinamikus kezdőpont, a létezni lehető legnagyobb méretű gömb.  A buborékokat hézagmentesen kitöltő dinamikus kezdőpontok viszont, a létezni lehető legkisebb, kiterjedt méretű gömbök. Mivel véges számú dinamikus forráspont, azaz időben tárolt tiszta energia lehet a zárt buborékokban, ezért ezek képezik azt a szubsztanciát, amit akár elő-anyagnak, vagy éternek is nevezhetünk. A buborékok hézagmentesen telítve vannak az éterrel, ezért hiányzik belőlük a szabad mozgástér, az űr, a semmi. A megszámolhatatlanul sok, de véges számú éterkvantum egyenként is 3D koordinációs rendszer a benne lévő forráspont, mint origó miatt. Ezért a létezni lehető legnagyobb méretű dinamikus gömb, a háromdimenziós valós és virtuális terekből összeálló struktúra, a hipertér.

 7. A következő aktivizálódó lehetőség a semmi, az űr, vagyis a mozgástér vákuumként történő megjelenése az éterrel kitöltött buborékokon belül. Ez egy időben hosszan elhúzódó precízen finomhangolt folyamat, amely a gömböt, vagyis a hiperteret (káoszteret) is tágulásra készteti. A buborékokban megjelenő vákuum hatására limitált számú éteregységek, szabadulnak ki a szintén gömb alakot formáló mozgástérbe, ahol önálló mozgásba kezdenek.

Az abszolút rotációt végző buborékokban megjelenő űrben, a kaotikusan mozgó éteregységek képeznek egy vastagodó falú, virtuális gömbhéjat, a szuper-folyékony, vagy hamis vákuumot. Másképpen fogalmazva a szuperpozícióban lévő, azaz minden lehetséges szabadhelyet betöltő, még hullám állapotban lévő, leendő korpuszkuláris részecskéket tartalmazó közeget. Ez a valós-virtuális közeg kettős természetű, mivel szuper-folyékony éterkvantumokból álló folytonosan hullámzó 3D-ben kiterjedt mezőt alkot.  

 8. A következő aktivizálódó lehetőség (esemény), a forráspont által szemlélt valószínűségi hullám összeomlasztása, vagyis az első korpusz, vagy fizikai részecske megszületése (foton). Az események, mint lehetőségek folyamatának során megismert leptonok, bozonok, fermionok, barionok stb, vagyis az univerzumot képező valós anyag hamis vákuumból történő kicsatolódása.

9. Az egyre gyarapodó tudatformák és azok anyagi megtestesülései a szemlélő emlékezete, az időben és térben tárolt tudása, vagyis a memóriája által kerül megőrzésre.

A tudatformák fejlődése az ész-lelés, az új információhoz jutás során történik. A memória által megőrzött anyag továbbfejlődését az evolúció, kiválasztó folyamata biztosítja.Az evolúció feladata az új információk felhasználása és a régi feleslegessé vált információk elkülönítése, archiválása a memóriában. Mivel a Lét a Tudat és az Anyag egy és ugyanaz, nem vész el, csak átalakul. A létezés három alapelve szerint a tudatos anyag folytonos mozgásban van. A folytonosság, vagy folyamat, fejlődési, stagnálási és hanyatlási szakaszokra bontható. Ez vonatkozik az univerzumot képező minden entitásra és éterkvantumokból kialakult korpuszkulára.

10. A dinamikus kezdőpont, a létező gömb semmivel történő kitágulása (BB) megszüli magában az univerzumot, amely az eredeti méretére való zsugorodással, a semmi eltűnésével megszűnik benne létezni. Bekövetkezik a világvége.

∞   Ugyanakkor a dinamikus kezdőpont létezési ideje, ki-be lélegzése a végtelen számú lehetőség univerzumok léteztetése általi megvalósítása, végtelen hosszú ideig tart. Ha esetleg valamikor eluralkodik a káosz, vagyis betelne a mindenség memóriája, akkor a dinamikus kezdőpont újra összpontosít, vagyis a szingularitásba vonul.

A lét, a létezés pillanatnyi, nem észlelhető szünete után, a létezés megújult erővel és kibővített memóriával feltámad az emanáció aktusa során.

Az emberi lét formája, a tudat megtestesülése önmagunk által is alakítható, átformálható a létezése, élete során. Ami a legtöbb fizikai és szellemi energiát igényli az a külső körülményekhez való alkalmazkodás, a környezetünkbe való tökéletes beilleszkedés megvalósítása. Ehhez nagyban hozzájárul önmagunk testi és lelki megtanulása, az alapos önismeret. Elvégre információ gyarapítás céljából születtünk erre a világra.