Hová tűnik az univerzum energiája?
Tudományosan elfogadott, hogy időbeli eltolás szimmetria esetén van, de az univerzumra vonatkozóan nincs időbeli szimmetria, ergo energiamegmaradás sincs.
Idézet Sándor Lászlótól:” Az energia nem jön sehonnan és nem megy sehova: VAN. Másik inerciarendszerre áttérve: meg sem marad, mégsem megy sehová. Megmaradni is csak addig marad meg, amíg van időbeli eltolás szimmetria. Univerzumra - mint láttuk - NINCS, ergó energiamegmaradás SINCS. Lehet benne hinni, de pont ugyanolyan, mint a 2+2<>5, csak egy kicsit összetettebb, de lényegében ugyanez. Lehet vele vitatkozni, csak nem érdemes. „
A relativitáselméletek diadalmas zenitjének idején, az energia-megmaradásra vonatkozó nagybetűs kijelentések: VAN, NINCS. Egy relativistától nem is várható más.
Az én véleményem szerint pedig a VAN szócskában rejlik a lényeg.
Ha az energia-megmaradás tétele az univerzumra nézve nem érvényes, akkor az univerzum összes energiája annak eliminálásával valahol, egy másik „inercia rendszerben” mégiscsak meg kell, hogy jelenjen. Valahol a háttérben kell lenni egy kibocsájtó/ befogadónak, ami az univerzum keletkezésekor kibocsátotta ezt az energiát magából, mert a semmiből nem lesz valami. Ez a feltételezett kibocsájtó és befogadó háttérentitás az univerzum entitásai számára értelemszerűen nem észlelhető, vagyis transzcendens létező, a Mindenható, Isten. Isten létéről is lehet vitatkozni, de nem érdemes. Aki hiszi, annak van, aki nem annak nincs.(pont)
A valamivel szemben, a semmiben is lehet hinni akár úgy, mint egy transzcendes inerciarendszerben, de a semmiből nem keletkezhet egy másik inerciarendszerre és vele egy egész univerzumra való energia, ami térben és időben van. Aztán az idő múlásával, (a másik rendszerbe való áttérése folytán) megint semmivé válik? Az ismert mondás szerint anyag nem vész el, csak idővel átalakul. Az idő relatív, mert bár különböző sebességgel, de mindig fogyatkozónak tapasztaljuk. A keletkező időt, mint a várható jövő mennyiségét csak elvárjuk, feltételezzük, szimuláljuk magunknak. Az idő múlását, vagy elfogyását mindenki tapasztalja, de a tér, az anyag, az energia eltűnése csak egy illúzió a transzformációk és inercia rendszerváltások, vagyis a matematika, tükrében. Illetve trükkjében. A folyamatosan megújuló földi természet és a táguló univerzum valamint, az információk tartalmának növekedése is ezt igazolja. Az információgyarapodás nem jár automatikusan térfogat gyarapodással együtt. Manapság egyre kisebb helyen, egyre több információt tárolunk. Számomra az is elképzelhető, hogy a fekete lyukak kimondottan erre a célra szolgálnak és a fekete lyukból, vagyis a kompakt éterből történő információk kinyerése, a teleportálást és a replikátor berendezések alkalmazását teszik majd lehetővé. Nem a semmiből, hanem információból és a relativitáselméletek által száműzött éterből.
