Mi is valójában a Fekete lyuk?
A tudomány által elfogadott válasz:
„A fekete lyuk olyan égitest, amelynél a felszínre vonatkoztatott szökési sebesség eléri vagy meghaladja a fénysebességértékét. Létezésüket az általános relativitáselmélet támasztja alá. Fekete lyuk keletkezik akkor, ha egy véges tömeg a gravitációs összeomlásnak nevezett folyamat során egy kritikus értéknél kisebb térfogatba tömörül össze. Ekkor az anyag összehúzódását okozó gravitációs erő minden más anyagi erőnél nagyobb lesz, s az anyag egyetlen pontba húzódik össze. Ebben a pontban bizonyos fizikai mennyiségek (sűrűség, téridőgörbület) végtelenné válnak (lásd: gravitációs szingularitás). A szingularitást körülvevő térrészben a gravitáció olyan erős, hogy onnan sem anyag, sem fény nem szabadulhat ki. E gömb alakú térrész határfelülete az eseményhorizont, sugara az ún. Schwazsild-sugár. Az eseményhorizonton belülre kerülő anyag vagy sugárzás belezuhan a szingularitásba.
A fekete lyukak létezése mind elméletileg, mind csillagászati megfigyelésekkel jól alátámasztott (például. Chandra-űrtávcső). A lyuk elnevezés alatt nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világűr egy részét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni.
Másképpen, a fekete lyuk olyan égitest, mely – hatalmas sűrűségénél fogva – nagy tömege ellenére elég kicsi, hogy elférjen az általa létrehozott eseményhorizonton belül. Ebben az esetben ugyanis az égitest minden pontja az eseményhorizonton belül van, tehát az eseményhorizonton kívülről nem látható.
A fekete lyuk sokak szerint új univerzumok vagy dimenziók szülőhelye, az elméletileg lehetséges időutazás, vagy a fénynél gyorsabb utazás eszköze lehet. Mások szerint végtelen energiaforrás, ami mindenhol a galaxisban rendelkezésre áll.”
A saját kútfőmből merített válasz:
Tételezzük fel, hogy a világmindenség térben és időben végtelen, energiája konstans, anyageloszlása homogén és izotróp, ha a teljes halmazra, a mindenségre vonatkoztatjuk. Viszont vannak olyan lokális részhalmazai, amelyek a látható és mérhető, barionos anyagban ritkulnak, illetve olyanok, amelyek sűrűk, vagy sűrűsödnek. A sűrű részhalmazok lehetnek egy tágulási folyamatnak az elején, vagy egy zsugorodási folyamat végénél. A ritka anyagú részhalmazok egy tágulási folyamatnak a végén, vagy egy zsugorodási folyamat elején. De vannak a közöttes állapotú, éppen stagnáló méretű halmazok is. Ezen részhalmazok mindegyikében megtalálhatók azok a kozmikus objektumok, amelyeket Fekete lyuk néven ismerünk.
Ebben a végtelen-világ modellben, kitüntetett szerepe van a Fekete lyukaknak. Szerintem, azoknak a különleges objektumoknak, amelyek egy energiatípust, a vonzást, más energiatípussá, a taszítássá alakítják át (transzmutáció). Konkrétabban fogalmazva egy fényes anyagból elfajult, sötét anyagból álló galaxis magnak, egy olyan tengelye körül forgó kompakt Fekete Testnek, amely a gravitáló anyagot egyenlítője mentén begyűjti, amivel megnöveli a tömegét, vonzó gravitációs potenciáját. Majd egy kritikus nagyságú, felső tömeghatár elérése után, a felgyülemlett energiát taszító gravitációs potenciává, avagy sötét energiává alakítva kisugározza a forgástengelye mindkét irányába. Amikor ez bekövetkezik, a fekete test gyarapodása megáll, beáll egy egyensúly közeli fluktuációs állapot. Amennyi anyagot bevonz, annak megfelelő sötét energiát bocsájt ki. Ahogy fogyatkozik környezetéből a bevonzható anyag, úgy csökken a mérete, az egyensúlyi állapot fenntartása érdekében. Amint a F T mérete és tömege elér egy kritikus alsó határt, befejezi a sötét energia kisugárzását. Amikor a környezete fényes anyagból kiürült, nincs mit bevonzania, mintegy várakozó álláspontra kényszerül. Egy kitágított és anyagtól kiürült térrész közepén várakozik a galaxisát felfaló kompakt fekete test, a sötét anyag arra, hogy környezete újra besűrűsödjön a fénylő anyaggal. Az ilyen, már nem kisugárzó fekete testek komoly tömeget, gravitációs vonzást keltenek egymásra elősegítve a tágabb környezetük anyagának sűrűsödését, a lokális tér zsugorodását, hogy ezzel galaxisok, galaxis halmazok kialakulását segítsék elő. A sötét anyagú fekete testek nem „párolognak” el, nem sugározzák szét a teljes anyag és energiakészletüket. Csak akkor fogyatkoznak, amikor éppen sötét energiát sugároznak ki. A fekete testek azok, amelyek lokálisan kiürítik, illetve zsugorítják teret. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan, a sötét energia kibocsátásával tágítják is maguk körül a teret. Az általunk belátható térrészt, azt a vonatkoztatási rendszert, amelyben a fényt kibocsájtó objektumok többségének a spektruma vörös felé tolódik, a Doppler elv és a Hubble törvény alapján tágulónak tekintjük. A spektrum kék felé eltolódott színképe alapján pedig, zsugorodónak nevezzük. A műszereink által megfigyelhető területet, nagysága alapján pedig, az ismereteinket nyújtó univerzumnak nevezzük. A már megismert anyagtól és energiától mentes teret, vákuumnak nevezzük a kiterjedésének mértékétől függetlenül (kontinuum). Ami lehet mérhetetlenül nagy, vagy éppen kicsi. De a vákuum nem üres, mert olyan sötét energiát tartalmaz, amiből a párkeltés folyamán fotonok, illetve a fényes anyag részecskéi keletkeznek. Ami mérhető, az egységnyi, vagyis kvantumos mennyiség. A hatáskvantum, vagyis a Planck tömeg- hossz- idő alatti, mennyiségek a határozatlansági relációnak azon tartományába tartoznak, amelyek a nulla> mínusz végtelen felé tartanak. A megismerhető legnagyobb kvantum, mérettartománya maga az univerzum. Ami az univerzumon túli, számunkra nem megismerhető, határozatlansági tartományba tartozik, az a plusz végtelen felé tart. Ezért az univerzumot nem nevezhetjük a világmindenségnek, a teljes valóságnak, mert az a végtelensége okán nem megismerhető.
Felmerül az a kérdés, hogy a fentiek mennyre felelnek meg a valóságnak, az igazságnak? Ki adhat erre adekvát választ? Szerintem az alábbi sorok írója: Hermész Triszmegisztosz
Smaragdtábla
- Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
- Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.
- Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.
- Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
- Ő a théleszma, az egész világ nemzője.
- Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
- Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel. Válaszd el a Fényt a Sötéttől, az Éterit az Anyagtól, tudással, elkötelezettséggel.
- A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat önmagad és az egész világod fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.
- Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
- A világot így teremtették.
- Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.
- Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.
- Amit a Nap műveletéről mondtam, befejeztem.
