Az ember teremtése óta, különös jelentősége van a titkolózásnak, másként szólva az információhoz jutás megtagadásának. A paradicsomból való kiűzetésnek is az volt az oka, hogy a Tudás fájáról (Sátáni sugallatra?), a tiltott gyümölcshöz jutott az ember. Mit tudhatott meg Ádám és Éva, ami miatt elvezetette a Paradicsomi édes élet? Miért kellett az embernek, és velük a Földi élővilágnak elveszteni azt a kitüntetett létformát, ami csak az Édenkertben volt lehetséges? Ez továbbra is titok.
Amennyiben a mítoszoktól és vallási hiedelmektől mentesített, tudományos magyarázatot vesszük figyelembe, az evolúció során kialakult helyzetünk alapján, mi vagyunk az a faj, amely tudása alapján már képes kipusztítani önmagát, és vele a Föld élővilágát is. Egy olyan szellemi képességekkel felruházott lény, mint az ember, miért fordulna önmaga ellen, és miért pusztítaná ki az élőhelyét, a Földet? Nincs rá logikus magyarázat. Ha azt vesszük figyelembe, hogy rábeszéltek, beugrasztottak bennünket egy hazárdjátékba, ami nagy nyereséggel kecsegtet, viszont az önkontroll hiányában totális veszteséggel járhat, talán még van lehetőségünk a megváltozásra. Itt az evolúciós szintű megváltozásra gondolok, hiszen a génjeinkbe kódolt viselkedésen kell változtatnunk. (Csak szólok, hogy az Ébenkertben fűvel táplálkozott az oroszlán)
Mivel már ismerjük a saját génkészletünket, de még nem teljesen az összes gén tulajdonságait, működési mechanizmusát, (az önkontrol nélküli sejtburjánzás okait), annak funkcióját, van mit kutatni a betegségmentes élet, a „halhatatlanság” elérése érdekében. Lehetséges, hogy ezt a küzdelmes tanulási utat kell végigjárnunk ahhoz, hogy megértsük a tudással járó felelősség életbevágóan fontos jelentőségét?
Egyre többet hallani arról, hogy hamarosan gyógyítható lesz a rákbetegség, vagyis az ember immunrendszerének önmaga ellen fordulása. Ez az önmagával szembefordulás, nyilván nem csak genetikai rendellenességből, hanem a pszichés (stresszből fakadó) zavarokból is adódhat. Ezek közé tartozik az öngyilkosság is. A tudomány feladata feltárni minden olyan tényezőt, ami az immunrendszert a helyes, rendeltetésszerű feladatára sarkallja. Itt tudomány alatt, azokat az ismereteket értem, amit az emberiség eddig is a javára fordított és a jövőben gyarapítva felhasznál.
A mesterséges intelligencia, vagyis az önmagától tanuló számítógéprendszer, nagy segítsége az emberi kutató munkának. Persze ha csak meglévő rengeteg adat felhasználása a feladata. Mivel igazán új információt akkor adna, ha az nem lapul valahol a feldolgozandó adatok között. Olyan kapcsolatokra, interakciókra gondolok, amik eleddig nem voltak ismertek a számunkra. A gyógyszerkutatásban bizonyára ezzel lehet a segítségünkre az M I. Ami az intelligenciánk, kreativitásunk, empatikus képességünk fejlesztését illeti, fordulhatunk az agykutatókhoz, de még a jógamesterekhez is, mivel azok önmagukon végeznek kutatómunkát. Ezeknek az embereknek vannak olyan ismereteik, amiket nem szívesen osztanak meg akárkivel, mert veszélyesnek tartják. A veszélyt itt is az önkontroll hiánya jelenti. Amikor a tudás többet árt, mint használ, romlásba fordul minden. Példa rá az atombomba. Mi hát a teendője a mai embernek? Genetikai manipulációval előállítunk egy felsőbbrendű fajt, (a Homo superior) vagy programozható bio-robotokat, (zombi) akik/amik ártalmatlanok mások és önmaguk számára? Az idő majd megadja a választ.
