„A szubsztanciadualizmus (a továbbiakban ezt dualizmusnak fogom rövidíteni) szerint az elme, lélek vagy szellem alapvetően különböző dolog, mint a fizikai test. Mit mond a dualista, mik a mentális állapotok, mi az érzet, a gondolat vagy az érzelem? Azt, hogy a mentális állapotok a mentális vagy szellemi szubsztancia állapotai. Itt egy olyan típusú szubsztanciáról van szó, amely nem rendelkezik fizikai tulajdonságokkal.
Ennek az irányzatnak a gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza, mégis Descartes elméletét érdemes vizsgálni, mégpedig azért, mert neki volt először olyan a "lélekfelfogása", hogy abban a lélek fogalma a mai értelemben vett elme értelmében szerepel. Descartes dualizmusa három fontos alapgondolaton nyugszik: a test és az elme egy-egy szubsztancia, a test és a lélek reálisan különbözik egymástól és a test és a lélek okságilag hat egymásra.”
A fő probléma: az interakció
A dualizmus elleni legegyszerűbb ellenvetés a test és a lélek interakcióját, vagy kölcsönhatását érinti. Jogosan merülhet fel a kérdés ugyanis, hogy ha egyszer a test és a lélek alapvetően különböznek egymástól, akkor hogyan képesek kölcsönhatni?
Ezt a gondolatmenetet kissé leegyszerűsítve a szellemek ellen is fel lehet hozni. Ezeket ugyanis sokan valami anyagtalan dologként kezelik, definiálják. Ugyanakkor sok történetet olvasni arról, amikor valaki szellemeket lát vagy hall, vagy olyanokat is, ahol a szellemek elmozdítottak dolgokat, ajtókat nyitottak ki. Itt is felmerülhet a kérdés, hogy hogyan képes egy anyagtalan, nem fizikai dolog például kinyitni az ajtót vagy stimulálni a szemünket.”(https://schrodingersdawg.blog.hu/2012/01/10/elmefilozofia_ii)
„A szubsztancia (latin: substantia = lényeg) az antik filozófiától kezdve a minden létező változatlan ősalapját jelző filozófiai fogalom. A szubsztancia az állandóan változó világ és jelenségei
legáltalánosabb belső lényege, amely minden változás során megmarad. Oka és alapja nem másban, hanem saját magában keresendő.” Wikipédia
Az idézett definíció szerint, a szubsztancia, a LÉNYEG nem duális, hanem egyedüli (monád), ami önálló szellemi lény, amely minden élet alapját alkotja. Mit változtatna a lényegen az, ha nem szelleminek, hanem fizikainak neveznénk a lényeget? A fizikait lehet anyagtalannak tekinteni, abban az értelemben, hogy emberi érzékszervekkel nem lehet kimutatni, mert nem kézzel fogható. Azonban a fizikai kölcsönhatások, kezdve az önmagával való kölcsönhatással, feltételezhető, létező dolog. Ennek az önkölcsönhatásnak, lehetne a következménye a szellem felbukkanása, ami a szubsztanciadualizmust eredményezi.
„Az információfizika szerint a fizikai valóság tulajdonképpen információmorzsákból áll össze. Minden elemi részecske (az univerzum legkisebb ismert építőkövei) információt tárol magáról, hasonlóan az emberi DNS-hez.”
Tulajdonképpen az információ, a szellemi az, ami a fizikait értelmezhetővé teszi. Ennél fogva nincs értelme elvetni a szubsztanciadualizmust. Amennyiben minden méretű diszkrét elemre igaz a dualizmus, akkor az anyagtalannak tekintett fizikai létezőkre is igaz. Így a diszkrét elemekből álló téridőre is igaz lesz. Aminek, mint szubsztanciának, fizikai és szellemi tulajdonságai lesznek. Melyek lehetnek ezek? A fizikait az erőhatás, a pontból való kiterjedés, zsugorodás, a mozgás jeleníti meg. A szellemit, pedig az időbeliség, ami nélkül értelmezhetetlen lenne minden tulajdonság. Vagyis egy téridő-kvantum, már felmutatja a szubsztanciadualizmust. Az való igaz, hogy nem lehet monádként, egyedként kimutatni, viszont végtelen számú létező példánya a folytonosnak tűnő tér és idő, ami már integrálgató. Ami integrálható az deriválható is, ami az irányokat és irányszögeket is megadja. Tulajdonképpen a téridő is magában hordozza a róla szóló információkat.
