Első feltevésem az, hogy a globális téridő struktúra, mint végtelen nagy és végtelen potens, a SZELLEMI létező. Tulajdonképpen a megnyilvánulatlan mindentudás és mindenhatás esszenciája.
Második feltevésem az, hogy a téridő-kvantumok evolúciója, egy olyan metamorfózis, amikor az időben eltolódva kialakuló skalármezők, (a vákuum, vagy moduli tér) várható értékeiről beszélhetünk, amiből aztán az általános értelemben vett ANYAG elemi részecskéi keletkeznek.
Harmadik feltevésem az, hogy az átalakulási folyamatok nem egy adott időben befejezett folyamatok, hanem a divergálással párhuzamosan a fenntartást, mint egy anyagcserét végző egységet, entitást képező funkciók. Tulajdonképpen minden egyedi létformát folyamatosan táplálnak, (ozmózisszerűen) átjárnak a téridő kvantumok, amivel sajáthelyet és sajátidőt biztosítanak az elkülönült entitások számára. A téridő-struktúra állandó alaprezgésben (létezésben) van, amit átvesz tőle az anyag is, ami állandóan mozgásban van az alapstruktúrában. Abszolút és relatív értelemben is minden mozgásban van. Abszolút mozgásnak a téridő-struktúra fluktuáló alap-mozgását nevezném, relatív mozgásnak pedig, az anyagi részecskék, és objektumok egymáshoz viszonyított, a kölcsönhatási erőik által „hatásirányított” mozgását tekintem. Ide tartozik a gyorsuló és az „egyenes vonalú” egyenletes mozgás is.
