Hirdetés

HTML

Hirdetés

Minden lehetséges

Filozófia, vallás, alternatív tudományok, kozmológia , földönkívüli civilizációk

Friss topikok

Linkblog

Megfigyelhető az objektív valóság?

2014.07.17. 21:47 :: csimbe

Megfigyelhető az objektív valóság?

Talán majd valamikor lehetséges.

Definíció szerint, az objektív valóság tudatunktól függetlenül, észlelő hiányában is létezik. Az emberek mindig félnek az ismeretlentől, emiatt frusztráltak és előfeltételezéseket, megnyugtató képzeteket alkotnak, a szorongásuk csökkentése érdekében. Ezért az objektív valóság (mivel nem tapasztalható), csak egy lételméleti axióma, amit a szubjektív valóság észlelői alkottak meg a hiányos érzéki tapasztalataik kiterjesztése, meghaladása érdekében. Az objektív és a szubjektív valóság halmazait, az úgynevezett fizikán túli, vagy metafizikai anyagban egyesíthetjük a létezés fogalma szerint. Ennek alapján a metafizikai anyag az a szubsztancia, ami megkérdőjelezhetetlenül van és minden lehetséges létformát magára ölthet. Így valós és képzetes formában megjelenítheti akár a gondolatokat, a szellemi konstrukciókat is, mint a világmindenségről alkotott modelljeinket. Egy kivétel azonban van, mégpedig a semmi. Mivel a semmi, definíciója szerint nem lehet része sem az objektív sem a szubjektív valóságnak, így a metafizikai anyag sem jelenítheti meg. Mert nincs olyan létező szubsztancia, ami a semmit „valósítaná” meg. A szubjektív valóság észlelői azonban ennek ellenére is felhasználják a semmit, az érzéki tapasztalat hiányának megjelölésére. (Nem látok, nem érzek semmit. Stb.)

Tételezzük fel, hogy a metafizikai anyag végtelen mennyiségű kiterjedés nélküli energia, amely a nulla kiterjedésű pontszerű kvantumokra osztható fel. Ezen kvantumok összességét nevezhetnénk gyűjtőnéven a végtelen számú lehetőségnek is, mint a lét megannyi megformálásra váró, alapanyagának. Más szóhasználattal nevezzük az abszolút potenciát képviselő vákuum energiának, vagy nullponti energiának, a már 100 éve elfogadott elv alapján, miszerint az anyag egyenlő az energiával. Az abszolút vákuumot, mivel nem tapasztalható, nevezhetjük az ősrobbanást megelőző, tér és idő nélküli objektív valóságnak is.

Mivel a lehetőségek megvalósulásához helyre, vagyis mozgástérre van szükség, az első vákuumból megvalósuló lehetőséget a térforrások és térnyelők kvantumainak megszületése jelenti. Az 50-50 %-os arányuk a nullpont fenntartását, a kiegyensúlyozottság a szimmetria megőrzését szolgálja. Azonban a megváltozás, a mozgás érdekében szimmetriaértésre van szükség, amit egy nagyon kicsi eltérés, számbeli ingadozás okoz, ami a hamisvákuum fluktuációját eredményezi. Ezt a folytonos változást, a tér és vele az idő dinamikáját, a kvantumonként különböző időtartamokig aktív, majd passzív állapot idézi elő.  Ennek az aktivitásnak és passzivitásnak a váltakozása azt hiszem, további magyarázatra szorul.

A térforrás aktív ideje alatt kitáguló gömbszerű struktúrát, taszító felületű erőteret, egy 3D buborékot képez. Passzív ideje alatt azonban átminősül, azaz visszaalakul vákuummá. A térnyelő aktív ideje alatt vonzó hatású, zsugorodó gömbszerű struktúrát képez. A térnyelő passzív ideje alatt szintén vákuummá alakul vissza. A térforrások és térnyelők aktív, energikus állapota képezi a dinamikus, lokálisan táguló, illetve zsugorodó téridő buborékot, globálisan pedig a téridő végtelen szövedékét. A térforrások és térnyelők passzív állapota tehát a nem tér, nem idő potenciális vákuumállapotnak, a lehetőségnek felel meg. A térforrások és térnyelők jelenítik meg a létezés alapvető, univerzális formáját a lüktető mozgást, amit a ki-be lélegzés, a szívdobbanás formájában tapasztalhatunk önmagunkon.

 A vákuum, valamint a téridő kiterjedtsége a teljes halmazát tekintve, végtelenül nagy homogén struktúrát képez. A téridőben kialakuló lokális halmazok, mint vonatkoztatási rendszerek mérete azonban a Planck hossztól, több milliárd fényévig is terjedhet, a szubjektív érzékelők képességeinek alapján. Egy véges lokális vonatoztatási rendszeren belül, ha a térforrások aktivitási ideje növekvő tendenciát mutat a térnyelőkével szemben, az a rendszer tágulását okozza. Az aktivitási idő csökkenése a térnyelőkéhez viszonyítva pedig, a lokális rendszer zsugorodását eredményezi. A téridő struktúrájának geometriai torzulásai, a tágulás-zsugorodás, ár-apály, taszítás-vonzás, olyan jelenségek, amelyek a gravitáció fogalmának körülírására is alkalmasak. Ha még sarkosabban akarok fogalmazni, a térforrások és térnyelők kvantumai, a kvantumgravitáció forrásai egyúttal. Mivel a kvantumgravitáció a Planck távolság alatt értelmezendő, úgy ahogy a térforrások és térnyelők kvantumai is. ( A sötét energia bevonása a kozmológiába, igazolja a taszító gravitáció mivoltát.) Mivel a térforrások és térnyelők kvantumai, vagyis a csak önmagában vizsgálandó téridő egésze és alkotói sem érzékelhetők számunkra, mert a meghatározhatóság tartományán túlra, illetve a Planck távolságon belülre esnek. Így a fizikán túli, vagy metafizikai anyagnak minősülnek.

A következő megvalósuló metafizikai létforma, az úgynevezett sötét anyag, melynek kvantumai a vákuumból emergens módon jelennek meg a téridőben. A sötét anyag pontszerű, de nem nullaméretű kvantumait tekinthetjük a téridő ballasztjának, amely a téridőhöz viszonyított nyugalmi tömeget biztosítja a még nem megvalósult fizikai anyag számára. A sötét anyag kvantumai a téridő dinamikáját követve szétterjednek, illetve koncentrálódnak, követve a téridő kvantumok taszító, illetve vonzó hatásait. A lokálisan szétterjedő sötétanyag, mint infinitezimális összenyomhatatlan testek halmaza, a ritkuló közegű tehetetlenül sodródó anyagi struktúrát alkotja. A lokálisan sűrűsödő sötétanyag pedig, egy végső stádiumban, a kompakt fekete testet alkotják (úgymint a téridőben keletkezett fekete lyukat). A sötétanyag kvantumai nem aktívak, mint a térforrások-térnyelők, hanem állandóan passzív állapotúak, így tartósan megmaradó, állandó méretet és tömeget, azaz energiát birtokoló létformát alkotnak. A sötétanyag az eredendő passzivitása miatt, nem alakul vissza vákuummá.  A globálisan átlagos sűrűség eloszlású sötétanyagot nevezzük a skalár Higgs mezőnek, amely kvantumain keresztül tömeget ad /az újonnan megvalósuló létformáknak/, anyagi részecskék számára.

Az újonnan megvalósuló, a vákuumból előbukkanó anyagi létformák, az elektromos töltések hordozói képezik a fényes anyagot, az elektront és a pozitront, valamint a kvarkok hordozta színtöltést, melyek 1/3: 2/3 arányúak, de együtt megegyeznek az elektron töltésével. A fotonok, mint hatásközvetítő kvantumok kivételével, mind a sötét anyag kvantumaihoz tapadnak, ragaszkodnak hozzájuk a létformájuk tartós fennmaradásának érdekében. A szabadon maradó sötétanyag kvantumok, továbbra is egy (Higgs) skalármezőt, illetve a fekete testeket képezik. Mivel a fotonok nem kötődnek a sötétanyaghoz, önállóan és ballasztmentesen mozoghatnak a téridőben. Azonban az ő mozgásukat a téridő struktúrája korlátozza, a maga sajátos dinamikájával. Ezért a fotonok terjedési sebessége véges. Itt jelzem, hogy a téridőnek a gyarapodási és elfogyási „sebessége” nem korlátozott, akár meghaladhatja a fotonokét is.

A téridő és a sötétanyag kvantumainak kapcsolatáról megjegyzendő, hogy a térforrások taszító és a térnyelők vonzó hatására tehetetlenül áramlanak a téridőben. Azonban azok a sötétanyag kvantumok, melyekre rátapadt a fényes anyag, vagyis az elektromosan töltött részecskék, azoknak a saját taszító és vonzó hatása nem engedi, hogy a szabadon eső, vagy más részecskékkel való ütközés okozta gyorsító erő hatására elmozduló /ballasztos / anyag elérje a fénysebességet. Röviden, az elektromos töltés vonzóhatása, valamint a taszító hatása a globális téridőben kiegyenlítődik, ami azt is jelenti, hogy az elektromágneses hullámok terjedésére fékező hatással van a téridő/gravitáció/, és a sötétanyag/tömeg/ egyaránt.  

A fentiekből az következik, hogy az objektív valóságot a metafizikai anyagtípusból, a térforrásokból és térnyelőkből álló téridő, és a sötétanyag, valamint a kétféle elektromos töltésű fizikai, fényes anyag kvantumai alkotják. Az őt elem, melyeknek kombinációi alkotják azokat az összetett struktúrákat, amelyek az érzékelhető szubjektív valóságot mutatják fel számunkra az univerzumból és a végtelen világmindenségből.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://agondolatteremtoereje.blog.hu/api/trackback/id/tr356517883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása