https://www.origo.hu/tudomany/2025/05/ido-valosag-vagy-illuzio
A fenti link alapján készült véleményem az írásról.
„A hurok-kvantumgravitációban az idő nem létezik. És sok más új elméletben sem.”
Amennyiben nem létezne az idő, akkor nem volna kiterjedtsége a térnek sem. Mivel az elmélet kvantumosan kezeli a teret, vagyis van egy maximális kiterjedtsége az adagjának, amihez viszont időtartam tartozik. Ezek a tartamok egyszerre vannak folyamatban, aminek végeztével a téridő-kvantum nem létezik. Olyan, hogy van egy adag tér, de nem tartozik hozzá létidő, vagyis tartam, nagyon nehezen képzelhető el. Mivel, ha mérhetetlenül kicsi az a téradag, akkor végtelen soknak kell lenni belőle, hogy mérhető legyen, legalább is emberi léptékben. Univerzális léptékben meg főleg. A Planck időt is a térből, vagyis a foton haladási útjából és idejéből, származtatjuk.
„A Planck-idő az idő természetes egysége, amit Max Planck javasolt, jele tP. Bár nem vehető a Planck-idő egyszerűen az idő kvantumának, ennél rövidebb időtartam alatt nincs értelme összehasonlítani az univerzum két egymást követő állapotát.”
Ez lehet értelmetlen egy végtelen nagy és a gyorsulva táguló univerzum esetében, azonban két egymás mellett létező (nem létező) téridő kvantum esetében van értelme az időkvantumnak, mivel ez olyan, mint a filmhasonlat esetén a képkockák közötti szünet. Tulajdonképpen ez egydimenziósan olyan, mint az egyforma hosszú szakaszokból álló szaggatott vonal. Háromdimenziósan, meg olyan fluktuációt jelent, amit a növekedő lufi és a zsugorodó lufi látványával szimulálhatunk. A diszkrét elemekből álló téridő a létezés alapja, amit a végtelen potenciaerő parányonkénti megnyilvánulásának tekinthetünk.
„A hurok-kvantumgravitáció feltételezi a téridő egy legkisebb lehetséges egységének a létezését. Ez az egység reprezentálná a legkisebb lehetséges terjedelmét a térnek és az időtartamnak. Ebben az elméletben, amit mi egyenletes, folyamatos időnek érzékelünk valójában egy akadozó állj-mozgás haladás a múltból a jövőbe.”
Az idézett résszel egyet értek, azzal a kitétellel, hogy ha van egy szemlélője, észlelője a haladásnak. Ez lenne kvantumosan, a szaggatott vonal követése? Egy A pontból B pontba követése egy folyamatnak, ami valójában nem is folyamatos, mivel a „vonal fele” megszakított.
„De mivel ez olyan hihetetlenül rövid idő alatt történik, folyamatosnak tűnik, mint egy film kockái, amik össze vannak olvadva. Az idő folyamata nem valós; a múlt és a jövő már léteznek teljes terjedelmükben, ugyanúgy, ahogyan a tér teljessége már létezik.”
Az igaz, hogy az emberi észlelő folyamatosnak találja, mert nem tudja a vonal kihagyásokat, (a létszüneteket) észlelni. Valóban létezik a tér teljessége, vagyis nem tágul, vagy gyarapodik, hanem van is, meg nincs is, a teljességében. Ebből a létezők, a tapasztalók azt tapasztalják, ami tapasztalható számukra. A nemlétezést még senki nem tapasztalta saját magán, vagyis az kimarad az észlelés számára.
„ Amit mi az idő folyásának érzékelünk annak mellékterméke, ahogyan az agyunk működik, amikor feldolgozzuk a környezetünkből az érzékszervi információkat.”
Ez igaz, mivel a tudatunk nélküli létezők, számunkra nem létezőknek tűnnek. Azonban, ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy van kisebb időtartam a Planck időnél, és van kisebb távolság a Planck hossznál, és van kisebb térfogat a tapasztalhatónál, akkor van egy olyan valóság, amit ugyan nem tapasztalhatunk, de nélküle nem is létezhetünk.
