A nullponti energia
Matematikusok és fizikusok szerint, az energia lehet pozitív és negatív állapotjelzőjű, ami azt is jelenti, hogy egy közöttes, nullponti állapotban is lehet. A pozitív energiához pozitív, önmagába forduló térgörbületet társítanak, vagyis a vonzó gravitációt. A negatív energiához pedig negatív térgörbületet (nyeregfelület), vagyis a taszító gravitációt. Mivel az energia anyaggá alakulhat át, így a vonzó gravitációjú anyag mellet, taszító gravitációjú anyagnak is kellene létezni. (Az anyag definiálása jelen ismereteink szerint, csak a pozitív térgörbületű energiából van levezetve.) Mivel taszító gravitációjú anyagot nem ismerünk, logikusan feltételezhető, hogy az nem alakult ki, a negatív energiából az első szimmetriasértés, vagyis az ősrobbanás során. A negatív energiájú anyag, különben sem tudna csomósodni, struktúrákat alkotni, mivel minden egyes eleme taszítaná egymást. Tételezzük fel, hogy a negatív energia képezi a téridőt, vagy más néven azt a vákuumot, amely kitölti az univerzumot.
Ez a jelentős mértékű szimmetriasértés kellett ahhoz, hogy az általunk megismert fizikai anyagnak, csak a pozitív energiából kialakuló tulajdonságokat hordozó létformái nyilvánuljanak meg. Nevezzük ezt a szimmetriasértést a vákuum és a fizikum elkülönülésének. Amíg, a teljes negatív energia mennyisége a vákuumot, a táguló téridőt képezi, addig a pozitív energiából további szimmetriasértések során, különböző anyagok alkotóelemei, részecskéi keletkeznek. Például a sötét és a fényes anyag.
Tömören összefoglalva. A spontán szimmetriasértés, egyensúlyvesztés során (ősrobbanás) elsőnek a negatív energia, vagyis a taszító gravitáció létrehozza az inflációs tágulást, a vákuumot, vagyis a teret és az időt. A pozitív energia, a vonzó gravitáció egy bizonyos hányada létrehozza a sötét anyagot, amely vonzó hatású tömegpontokból, úgynevezett térnyelőkből áll. A táguló teret, (mint a füstben a koromszemcsék) egyenletes eloszlással kitölti a sötétanyag, amely lefékezi a tágulás kezdeti sebességét. Ezt a dinamikus struktúrát, egy gerjesztett skalármezőnek tekinthetjük, a kvantumát pedig a Higgs bozonnak. A pozitív energia másik részarányaként jelenik meg a kétféle elektromos töltés (plusz-mínusz), amelyek azonos töltéstípusonként taszítják egymást, a különbözőek vonzzák, illetve semlegesítik egymás hatását. Ezek kölcsönhatása képezi az elektromágneses mezőt. Egy-egy sötét tömegponthoz (térnyelőhöz) kapcsolódva, a különböző töltések a vonzó gravitáció hatása alá kerülnek. Az anyag, töltés vagy feszültségkülönbsége, egy olyan spontán szimmetriasértése az EM mezőnek, amely a térnyelők (sötétanyag) és a töltések (fényes anyag) között jön létre. A tömeg és az elektromágnesség téridőbeli aszimmetriái, tovább növelik a gravitáló anyag csomósodását, inhomogenitását egészen addig, amíg a sötét tömegpontok, a térnyelők, fekete lyukakká egyesülnek.
Az anyag ősrobbanáskor elindult mozgását, dinamikáját, a pozitív mechanikai energiát képviselő lendületet és impulzusmomentumot,(spin) megőrzi az összecsomósodott, vagy összetett anyagban is. A pozitív energia további részarányaként jelenik meg a helyzeti és a hőenergia is, amely szintén a mozgásból eredeztethető.
-
nullponti energia> ősrobbanás.
-
negatív energia> táguló űr, Anti gravitációs tér-idő.
-
pozitív energia> vonzó gravitáció> sötétanyag skalármező.
-
fényes anyag> pozitív-negatív elektromos töltések, amelyek semlegesítik egymást, EM mező. > kölcsönható erők, csatolási állandók. Impulzusmomentum> mozgási, helyzeti, hő energia.
A létezés három, illetve négy pillére tartalmazza az összes információmennyiséget, amely a fizikai megnyilvánuláshoz szükséges. Az információ, a megnyilvánult fizikum (energia-anyag) szellemi formája, amely a nullponti energiában, a potencia erőben is megtalálható lehetőség.
