„A hollandiai Radboud Egyetem tudósai arra jutottak, hogy az univerzum összes csillaga egy kvinvigintillió év múlva alszik ki –
ez tíz a hetvennyolcadikon, vagyis 10⁷⁸ évet jelent.
Az említett időtáv jelentősen rövidebb, mint a korábbi becslések, amelyek 10¹¹⁰⁰ évre tették a végső kihunyást.
A kutatók szerint az univerzum végső pusztulását egy, a Hawking-sugárzáshoz hasonló folyamat idézi elő: a fekete lyukak sugárzást bocsátanak ki, miközben lassan „elpárolognak” a semmibe. Eddig úgy vélték, hogy ez a jelenség kizárólag a fekete lyukakra jellemző, ám a legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a neutroncsillagok és a fehér törpék is hasonló módon tűnhetnek el az univerzumból.
Falcke és kollégái most korrigálták ezt a hibát: számításaik szerint a neutroncsillagok és a fehér törpék is egy Hawking-szerű párolgási folyamat révén bomlanak le, mégpedig körülbelül egy kvinvigintillió év alatt.”
Tulajdonképpen ez a számolgatás, csak egy elmegyakorlat, mivel az emberiség szempontjából irreleváns. Ha a Föld Napba olvadása előtt galaktikus utazók leszünk, akkor érdemes lesz elgondolkodni azon, hogy milyen sokáig utazgathatunk az űrben.
Ami a keletkezést és elmúlást illeti, egy elméleti koncepció, amit a vallások teremtésnek, a tudomány ősrobbanásnak nevez. A világvége már abból következik, hogy ami megszületett, az nem lehet örökkévaló.
Az idézett cikkben azzal magyarázzák a „világvége eseményt”, hogy a Hawking sugárzást kiterjesztik a neutroncsillagokra és a fehér törpékre is, a fekete lyukak mellett. Vagyis a kvantummechanikai effektusok vezetnek oda, hogy a tömeggel rendelkező részecskék el fogják veszíteni a tömegüket, mint ahogy a Higgs mezőből nyerték anno a keletkezésükkor. Majd a tömegnélküli résecskék is visszaolvadnak a hamis vákuumba, abba a „közegbe”, amiből keletkeztek. Felmerül a kérdés, hogy mi az a hamis vákuum?
„A hamis vákuum egy fizikai állapot, amelyben az univerzum egy látszólag minimális energiaállapotban van, de ez az állapot nem stabil, ellentétben a valódi vákuummal. Ez a hamis vákuum egy helyi minimumnál található, míg a valódi vákuum egy globális minimumnál. Ha az univerzum a hamis vákuum állapotban van, az a kevésbé stabil állapotból a stabilabb valódi vákuumba való lebomláshoz vezethet, ami akár a teljes univerzum összeomlását is okozhatja.”
Megpróbálom a saját elgondolásom szerint értelmezni az idézett sorokat.
Van egy helyi minimum energiaállapot, (helyzeti energia) ami nem stabil, vagyis nincs egyensúlyi állapotban a hamis vákuum. (ezt szokták semminek nevezni a laikus értelmezés alapján)
Azonban, a valódi vákuum, a globalitásban van minimum energiaállapotban, ami szerintem a tér, az űr maximális kiterjedtségét jelenti. Mivel a tudomány mai állása szerint a tér néha gyorsulva, néha lassulva, de tágul, ez azt jelenti, hogy nincs a globális maximumon a kiterjedtsége, vagyis az energiaszintje még nincs a minimumon. /Tehát van „még”vákuumenergia azok számára, akik abból szeretnének kicsatolni, megcsapolni maguk számára ingyen energiát./
Azonban a térben, téridőben van anyag is, méghozzá fényes (sugárzó), és sötét (gravitáló) formában. A sugárzó anyagnak van egy maximális sebessége, amivel halad a térben a hatása. A gravitáló anyag nem érheti el ezt a sebességet, mert egy közeg, a Higgs mező, ebben megakadályozza.
„A Higgs-mező egy kvantummező, amely a térnek egy olyan sajátossága, ami minden részecskéknek tömeget ad, és azáltal meghatározza, hogy az a benne "csomagolódik". A Higgs-mezőben mozgó részecskék úgy viselkednek, mint ha egy akadályon mozognának, ami "tömeget" ad nekik, a CERN szerint. A Higgs-bozon a Higgs-mezőben fellépő izgalom, egy olyan részecske, amelyet a mezőben mozgó részecskék "sérülésével" érzékelhetünk, a Wikipedia szerint.”
Ez az idézet is magyarázatra szorul. Ha a Higgs mező kvantumos, akkor olyan diszkrét elemekből áll, amik a már meglévő anyagtalan térben vannak elvegyülve, mint egy oldatban. Ez az „oldat”, szintén az a közeg, amiben az elemi részecskék mozognak, és az jelenti számukra a tehetetlen tömeget, hogy a találkozásuk esetén összecsomósodnak, vagy más értelmezés szerint, vonzódnak egymáshoz a részecskék. Az úgynevezett Higgs bozon, egy olyan részecske, amely akkor ad jelet magáról, ha egy tömeget viselő részecskével ütközve, azt szétroncsolja, kvarkokká, mezonokká, vagy más egzotikus elemi részecskékre.
Feltevésem szerint, nem csak a Higgs mező kvantumos, hanem maga a tér is. Ezzel pedig az idő is azzá válik, mert a téridő dinamikus, mivel az idő is azzá lesz a kvantumaiban. A téridő-kvantum, egy dinamikus „részecske”, amely a hamis vákuum és a valódi vákuum közötti állapotváltozást jeleníti meg. A hamis vákuum állapotban pontszerű, a valódi vákuum állapotban kiterjedő-zsugorodó. Mivel nincs abszolút egyidejűsége a téridő kvantumainak, ezért fluktuáció van a valódi vákuumban. Vagyis megtalálhatók benne a helyi lokális minimumon lévő hamis, és a globális, de nem minimumon lévő valódi globalitást jelentő elemek. Ez azonban egy szimmetriasérült, egyensúlytalan állapot, amihez hozzájárul az anyag tömegnélküli és tömeges részecskéinek jelenléte is.
Most jöhet szóba a sötét energia, aminek a tértágító hatást tulajdonítják. Ha figyelembe vesszük azt a feltevést, hogy az ősrobbanást követő inflációs tágulás nem állt le, vagyis még folyamatban van, de nem akkora sebességgel, mint a kezdetnél, akkor ez a globális állapotváltozása a két energia „típusnak”, amit a vákuum típusok képviselnek. Ha jól belegondolok, akkor nincs szükség kezdetre, ősrobbanásra, ha diszkrét elemekből áll a téridő, vagyis a dinamikus valódi vákuum, és benne a Higgs mező. Ez maga a globalitás, és benne a lokalitásokat a hamis vákuum állapot képezi. Az anyag, mint egy „szennyeződés”, egy homályos folt jelentkezik benne, amit az érzékelhető univerzumnak nevezhetünk. Tulajdonképpen az univerzumok, csak lokális részhalmazok egy olyan befogadó halmazban, aminek nincs határa, végtelen a kiterjedtsége, ahogy az energiája is az. Az egyedi univerzumban azonban véges az energia megjelenési formája, mivel folyton változó a sűrűsödési mutatója. Ahol végtelen sűrűnek tűnik, ott szingularitásnak nevezik, ami a fekete lyukakban található. Ahol olyan alacsony értékű az energia sűrűsége, hogy nem lehet, nem tudjuk érzékelni, ott üres, anyagtalan térnek nevezzük. Van a kozmológiában egy hierarchiaproblémának nevezett talány, amit nem tudnak megmagyarázni.
„ A kozmikus hierarchia probléma, más néven hierarchia-probléma vagy hierarchikus probléma, a részecskefizika egyik alapvető kérdése. Kérdésként jelenik meg, hogy miért olyan kicsi a Higgs részecske tömege (és más részecskék tömegei), ha a kvantum-korrekciók nagyságrendekkel növelnék azt, és miért nem olyan nagy, mint a Planck-tömeget. Más szóval, a probléma azt a kérdést veteti fel, hogy miért nem figyelhetünk meg olyan nagy tömegeket, mint a Planck-tömeg, ha a kvantummechanikai hatások arra törekednének, hogy a részecskék tömege sokkal nagyobb legyen, mint amekkora kísérleti adatok alapján van.
Elmagyarázás:
- Planck-tömeg:
Ez a fizikai konstanst, ami a gravitáció és a kvantummechanika határát jelenti. Nagyon nagy nagyságrendű érték, ami a részecskék tömegének "természetes" méretét jelentené, ha a kvantumhatások szabadon működhetnének.
A Planck tömeg, egy származtatott egység, ami nem biztos, hogy a globalitásban is annyi, mint ebben a lokalitásban, amit a mi univerzumunknak nevezünk.
- Higgs-részecske:
Ez a részecske a Standard Modellt a részecskefizika, és a részecskék tömegének eredetét magyarázza. A tömege relatív kis érték, ami nem illik bele a Planck-tömeghez.
A Higgs részecske, a diszkrét elemű Higgs mező, (rácsozat) csomópontjai, amelyek egyben tartják a struktúráját.
- Kvantum-korrekciók:
A kvantummechanika alapján részecskék tömege kvantált, ami azt jelenti, hogy nagyságrendekkel növelheti a tömeget.
Miért probléma?
A részecskesűrűség, (tömegsűrűség) és az energiasűrűség, nem biztos, hogy arányosan változik.
- Finomhangolás:
A Standard Modellt a részecskefizika elmagyarázza, hogy a Higgs-részecske tömege nagyon kis érték, ami az univerzum stabilizálódásához szükséges. Ez a finomhangolás feltételezi, hogy a kvantumhatások egy bizonyos mértékben ellensúlyozódnak.
Ez a feltételezés jogos, mivel minden mindennel kölcsönhatásban van, még ha csak ideiglenesen is.
- Értékelés:
A probléma azt mutatja, hogy a Standard Modell nem teljes mértékben magyarázza a részecskék tömegét, és lehet, hogy a fizikai világ valójában nagyobb és komplexebb, mint gondoljuk.
Még az is lehet, hogy a részecskék tömege változó és nem állandó. Vagyis vákuumállapot függő.
- Új fizika:
A kozmikus hierarchia probléma az ok, amiért a tudósok további kutatásokba kezdenek, hogy megértsék a tömegeket és az univerzum stabilitását, és új fizikai modelleket keresnek.
Fontosság:
- A Standard Modell értelmezése:
A probléma arra utal, hogy a Standard Modell nem teljes mértékben értelmezi az univerzumot.
- Új fizikai modellek:
A probléma arra sarkallja a tudósokat, hogy új fizikai modelleket keressenek, amelyek megoldást nyújtanak.
- Az univerzum mélységének megértése:
A kozmikus hierarchia probléma segít megérteni az univerzum mélységét és a fizika szabályait.
- Részecskegyorsítók. Dozimetria. Mai nagy kérdések. - ELTE
- Hierarchia-probléma: a részecskék tömege sokkal nagyobb lenne, mint amekkorát kísérletileg kapunk, ha nincs finomhangolás. - Gye...
Erre ad némi magyarázatot az AI által generált szöveg, de tovább gondolásra ajánlott.
Véleményem szerint, azért van „hierarchia” globális szinten az energiaformákban, mert csak így tudnak érzékelhetővé válni, hatást gyakorolni a lokalitások, vagyis az anyagi és nem anyagi elemi részecskék egymásra. Ha minden egyforma, azonos energiájú, és egységes állapotban lenne, az (belülről) érzékelhetetlen lenne. A kívülről szemlélés a mi univerzumunk esetében szóba sem jöhet. Egy másik univerzum megfigyelése kívülről, szintén problémás lenne.
