Emberi jogok és a humanizmus
Az emberi faj egyedei, biológiai és erkölcsi szempontból egyenlőnek nyilvánított entitások a humanizmus, vagyis az emberiesség nevében. A valóságban azonban felfedezhetők olyan különbségek az ember egyedei között, amelyek a szélső értékeket tekintve már igen jelentősek. E két szélsőérték között egy olyan tartomány található, amely különböző kategóriákba is osztható. Ilyenek például az eltérő külső megjelenést felmutató rasszok és az eltérő kultúrát, valamint vallást gyakorló csoportok és azok intellektuális szintjének állapota. Ezek a csoportok adják az egyénnek az identitását, vagyis a hova tartozok én, ki vagyok én megélését. Az Ember, mint a 7milliárdos populáció, a földi biodiverzitásnak csak egy, de kiemelkedő elemének számit. Ugyanakkor minden egyes ember valamiben különbözik egymástól, még akkor is, ha az nehezen mutatható ki. (PL. egypetéjű ikrek)
Ennek fényében nehéz feladat az általános érvényű emberi jogok meghatározása és elfogadtatása. Az élethez, a szabadsághoz, a munkához, vagyis a tisztes megélhetéshez való jog, az emberek számára elfogadható, de mégsem érvényesül mindenki számára. Az emberi jogok ennél további kiszélesítése még nehezebb feladat a rasszizmus és egyéb csoportellenes, kirekesztő magatartás, vagyis a másság jogait nem elismerők miatt. A már meglévő, kiharcolt, vagy örökölt jogokról önkéntesen lemondani, nagyon nehéz a közösségnek és az egyénnek, ha az hátrányosan érinti őket. Ez olyan helyzetet eredményez globális szinten, hogy reménytelennek tűnik az ellentétek feloldása. Vajon mekkora a realitás, és a humanizmus által jóhiszeműen meghirdetett cél között tátongó szakadék? Szerintem az sosem nem lesz áthidalható.
Amikor a jogokról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a kötelességekről sem. Az emberi viselkedés normáit, vagyis a csoportok együtt élésének szabályait eltérő kulturális és vallási közösségek alkotják meg. Ezek szintetizálása, mindenkire egységesen vonatkozó normává alakítása, szerintem lehetetlen, mivel a kommunizmus ideája a történelem során többször elbukott. Ezért álszent és cinikus dolog az egyenlőséget hirdetni, miközben tudjuk, hogy értelmetlen és megvalósíthatatlan az emberiség egészét illetően. Az emberi közösségek ésszerű kompromisszumok, kölcsönösen előnyös szabályok, alkotmányok, békeszerződések, szövetségek, vagyis jogok és kötelességek betartásával élnek együtt mindaddig, amíg külső, vagy belső indíttatású provokációk, elégedetlenségek hatására ellehetetlenül a szerződések betartása. Ekkor a legtöbb esetben erőszak, vagy kényszerítés alkalmazásával állítják helyre a békés, konszolidált állapotot. Az emberek és a körülmények folyton megváltoznak. A létezés, változásokból áll. Egy mindenkire érvényes változatlan alkotmány, jogok és kötelességek gyűjteményének megalkotása meghaladja az emberiség jelenlegi képességét. A tudományos és fantasztikus irodalom által vizionált, több fajból álló galaktikus birodalom sem lesz képes erre. Azonban azt kívánom, hogy ne a pesszimizmus uralja az emberiséget, és létrejöjjön egykor a békés galaktikus civilizáció a humanizmus jegyében.
