Abszolút mozgás
Ha a tér tágulása felfogható a tér-idő pontjainak gyarapodásaként, akkor az időpontoknak is vele együtt gyarapodni illik. A gyarapodó teret és a gyarapodó, ezáltal lelassuló időt, a gyorsulással tudjuk kompenzálni ahhoz, hogy két tömegpont távolsága a táguló térben ne változzon meg. Ezt a”tér-időt tágító, gyarapító sebességet”, a saját szempontjából álló, de valójában a téridőben sodródó tömegpontoknak kell az egymáshoz való gyorsulással felvenni ahhoz, hogy az állandó távolság megtartható legyen. Mivel a tömegpontok közötti gravitációs vonzóerő, a távolság négyzetével arányosan csökken, annak megtartása nem mindig megoldható. Az eleve nagytömegű, de nagyon nagy távolságra lévő fekete lyukak esetében sem.
A tömegpontok, azonban nem csak a tömegükkel hatnak egymásra, hanem „térkvantumosan” is, mivel a tömegpontok térnyelőként is funkcionálnak. A diszkrét elemekkel gyarapodó téridő, globálisan a térforrásokból ered, és a tömegpontokhoz kötődő tér-nyelőkben tűnik el.
(A fekete lyukak és minden tömeggel rendelkező anyag, egy téridőt elnyelő objektumként is funkcionál. Ezért nem repülnek szerteszét a galaxis csillagai, a naprendszerek bolygói, a bolygókon lévő tárgyak.)
A tömeget képviselő anyag, téridővel szembeni tehetetlensége két okból is adódik. Az első az, hogy létezik az elektromos töltések nélküli abszolút semleges, vagyis a sötét anyag, amihez a térnyelők kötődnek. A másik ok az, hogy az elektromosan pozitív és negatív töltésekkel rendelkező anyag semlegesíti, kiegyenlíti az egymás közötti feszültséget. A térnyelők hatása, mindig csak a semleges anyagú és töltésű tömegpontokkal együtt lép fel, és azok egymás felé közeledésében mutatkozik meg. A térforrások azonban a globális térben, mindenütt felbukkannak és a tömegpontok távolodásában mutatható ki a hatásuk. A kvantumgravitáció, tulajdonképpen a térnyelők hatásaként kapcsolódik a tehetetlen tömegek vonó hatásához.
A tehetős, vagy más néven fényes anyag, a saját forrásából, úgymint a töltéséből eredő elektromágneses mezőt, a saját hatásának terjedési sebességével hozza létre. Ennek a sebességnek azonban felső korlátot szab a téridő kvantumainak mindenirányú áramlása a tömegpontok, illetve a térnyelők felé. A téridő kvantumainak globális áramlása, mint egy áthatolhatatlan fal, behatárolja a fotonok sebességét. A téridő kvantumainak maximális áramlási sebessége valószínűleg nagyobb, a fényes és sötét anyagnál. Amit a kezdeti infláció, BB sebessége igazolni látszik.
A tömeggel rendelkező anyag viszont nem érheti el a tömegnélküli anyag, vagyis a „foton-tér sebességét”, mivel az is ütközőfalként jelentkezik a számára. Ami azt is jelenti egyben, hogy az egyedi fotonok számára a tömeges anyag is ütközőfalnak, elnyelőnek számít.
A globális téridőben a térforrások és térnyelők álltal keltett mozgás „mindenirányú” és „mindensebességű” ezért egy véget nem érő kaotikus, vagy abszolút mozgásnak is tekinthető. Az elektromágneses mező, és a tehetetlen tömegű anyag mozgásának sebessége az abszolút mozgás által lefékezett és korlátozott. Ezért a mindenkori megfigyelők nézőpontjától, vonatkoztatási rendszerétől függő, vagyis relatív mozgás.
