Tételezzük fel, hogy az erő nem csak fizikailag, hanem szellemi formában is értelmezhető, értelmezendő. (A filozófusok bizonyára benne vannak.) Vagyis a szellem, az információ, konkrétan a TUDAT is erő, az energia megnyilvánulási formája. Ennek is van egy legkisebb adagja, a qubit.
Amennyiben az univerzum valóban a nevéhez méltóan EGY, akkor benne hierarchikus módon van jelen az erő, vagyis a megnyilvánult energia több formája van jelen. Szerintem a szellemi energia a legfinomabb struktúrájú szubsztanciát képezi a téridővel egyetemben, amely szintén egy közeg, aminek van diszkrét eleme is, ahogyan a téridőnek és a fotonok esetében pedig az EM mezőnek. Ezek a diszkrét elemek olyan információ adagok, qubitek, amelyekből az ÉN tudatok formálódnak ki a közös tudatmezőből, amiben a testtel együtt vannak jelen létben. Az összes információt rejtő tudatmezővel csak ideiglenesen lehet kölcsönhatásban, csatolásban lenni. Erre mondják az ezoterikusak, hogy kivételes esetben olvasni lehet az Akasha krónikából.
Az ÉLET, mint tapasztalható jelenség nem létezhetne a tudatmező nélkül. A tudatmező adja az anyagnak a róla szóló információt. Az életet, a vitális energiát adja annak, ami/aki azt magán tapasztalhatja meg.
A vitális energia, a tudatmezőből kicsatolt energia, aminek átkonvertálása elektromos energiává, bioárammá, ami már műszerekkel mérhető.
„A delta-hullám egy agyi elektromosság, melyet a 0-4 Hertz közé eső intervallumon értelmezünk. Egyes, elsősorban alváskutatások terminológiájában a delta tartományba az 1 és 4 Hz közötti hullámokat sorolják, ilyenkor általában 1 Hz alatt lassú kérgi oszcillációról beszélnek, míg más tanulmányok 0,5 és 2 Hz között jelölik ki határait.”
Az elsődleges, a priori energiaforma, a diszkrét elemekből álló téridő-struktúra, amely szintén egy fluktuáló közeget képez. Hasonló rezgésszámon fluktuál, mint a tudatmező, az információ „kvantuma”, a qubit. Ebből a téridő struktúrából csapódik ki az anyagi energia, aminek első formája a Higgs mező, ami mintegy sűrű térhálóként, (szűrőként) van a téridőben. Ez a mező, már erősebb kötésű szövedék, mint a téridő, mert az anyag elemi részecskéit tartja kordában azzal, hogy tömeget ad nekik. Ez azt jelenti, hogy a sugárzó anyag, vagyis az elektromágnesség még átfér a „szitán” a Higgs mező hálólyukán, de maximálja a mozgási sebességét. A tömeges anyag részecskéi azonban nem férnek át rajta, ezért lassabban mozognak a téridő közegében a fénynél.
Az elektromosság kötési erői változóak, és jóval erősebbek, mint a gravitációhoz tartozó kötési erő, amit a részecskeszám, a tömegszám növekedése összegez. Ezek a gravitációs kötőerők egy lokalitásban összegzőnek, növekednek addig, amíg a tömeges részecske egy fekete lyukban „elfajul”, vagyis elveszítve az impulzusát, spinjét, a töltését és tömegét a Higgs mezőbe olvad, majd téridő-kvantumokra bomlik, beolvad, átadja nekik az energiát.
A fekete lyukakban lévő szingularitás, tulajdonképpen olyan, mint egy „fordítókorong a vasúti járművek számára”. Befelé megy a tömeget viselő anyag, vele a róla szóló információ, azonban kifelé csak téridő-kvantumok és az információ, vagyis a sértetlen tudatmező áramlik. (nem Hawking sugárzás)
A téridő tágulása egy illúzió, mivel csak az történik, hogy a Fekete lyukakból kiáramló téridő-kvantumok megnövelik a testek, vagyis a galaxisok és gázfelhők közötti távolságot. A galaxison belül nem jelentkezik a „sötétenergia” hatása, mivel a gravitáció ott erősebb nála.
A gravitáció azért tűnik folytonosnak, mert a téridő is folytonosnak tűnik. Ha azonban a téridő kvantumos, akkor a gravitáció is lehet az. Mégpedig olyan formában, hogy a Higgs mezőt, ami tömeget ad a részecskéknek, téridő kvantumokból építi fel a részecskék számára. A Higgs bozon, vagyis a részecskéje azért olyan kicsi energiájú, mivel a téridő kvantumainak energiája még ennél is kisebb, amikből a Higgs bozon felépül, összeáll. Azonban a sok kicsi sokra megy elv alapján, épülnek fel az elemi részecskék is a téridő kvantumaiból. Ehhez társul a Higgs mező, ami a gravitációs mezővel, vagyis a tömegekkel, visszahat a téridőre, annak struktúráját befolyásolva. A globális világegyetem egy olyan végtelen fluidumban található „anyagi szennyeződésekből” univerzumokból áll, amelyeknek egyikében vagyunk mi annak tapasztalói.
