A húrelmélet paradigmaváltó abban a tekintetben, hogy egyesíti a gravitációt leíró Általános relativitáselméletet a standard modellel, egy a mindenséget leíró elméletben.
Ehhez azonban 11 térdimenziót feltételez, amiből mi csak hármat ismerünk fel.
Képzeljünk el egy dimenziókból álló valóságképző kockát, amit a 12 éleivel lehetne illusztrálni. Ennek a valóságkockának a térfogatát a húrok, (tér és idő dimenziók) rezgési módozataik töltik ki. Amennyiben a 11 térdimenzióból 8 darab inaktív, vagyis rezgés nélküli, akkor pontszerűen „felcsavarodott” állapotban van. Ekkor csak a 3 térdimenzió és az idő dimenziója az aktívak, mivel a rezonanciával, rezgési modusokkal töltik ki a kockatérfogatot. Ezzel alkotva meg a „valóságkockát”, a dinamikus 4D téridő egy kvantumát. Tegyük fel, hogy egy kiterjedéssel bíró dimenzió hossza, mint a HÚR, vagy a kocka él hossza rövidebb, mint a Planck távolság. Ebből az következik számomra, hogy fizikai kísérlettel nem, csak elméletileg értékelhető, becsülhető meg a mérete, ami a nulla és a Planck hossz közé esik. Vagyis olyan axiómának vesszük, ami nem igényel további igazolást.
Pár mondatot idézek a Wikipédiából a kockáról, hogy segítsen a további elvonatkoztatáshoz.
„A kockának három négyfogású forgástengelye (szemben fekvő oldalak középpontjain át),
négy háromfogású forgástengelye (testátlók),
hat kétfogású forgástengelye (élfelező pontokon át),
kilenc szimmetriasíkja, és egy szimmetria-középpontja (középpont)van.
Az identitást leszámítva a négyfogású tengelyek három-három, a háromfogású tengelyek két-két szimmetriát adnak. Összesen a kocka szimmetriacsoportjának 48 eleme van.”
A kockának 11 lényegesen különböző testhálója van, csak úgy, mint duálisának, az oktaédernek. A lapok színezéséhez legalább 3 szín kell. A kocka az egyetlen szabályos test, amivel a tér hiánytalanul kitölthető. A szabályos poliéderek között egyedül neki vannak páros oldalszámú lapjai, így az egyetlen platóni test, ami zonoéder, vagyis aminek minden lapja középpontosan szimmetrikus.”
/Ezt az idézetet emlékeztetőül jegyzem fel, hogy a „tulajdonságainak” számát felhasználhassam a továbbiakban./
Azzal a feltételezéssel élve, hogy a „valóságkocka” egyben a téridőnek a kvantuma, végtelen sok kvantumából pedig, hézagmentesen összeállítható a Minkowski féle téridő monolitja, mint a létező valóság alapja. Tovább szőve a gondolatot, megjegyzem, hogy a tudományos elméletek szerint is a téridőből képződik az anyagnak minden formája. Vagyis, egy valóságkockának tartalmaznia kell annyi energiát, ami „emergens”átalakulása során mást, elemi részecskéket, ez esetben rezgésben lévő húrokat tud alkotni. Mivel a Standard Modell által ismert anyagi részecskék is megfeleltethetők rezgő húroknak, ezek száma maximálva van, még akkor is, ha szimmetrikusan duplikálva vannak, egy elméleti szimmetriaegyensúly érdekében.
A (balkezes) fermion családnak, 24 tagja van. A szuperszimmetria, vagyis a tértükrözés esetén ez 48 részecske. Ehhez járulnak még a kölcsönhatást közvetítő vektorbozonok, amiknek száma összesen 14 a gravitonnal és a Higgs bozonnal. Ebből 8 féle gluon van, ami az erős kölcsönhatást közvetíti, a balkezes és jobbkezes oldalon.
A húrelmélet, mint a mindenség elmélete, számol a szuperszimmetriával, vagy a tértükrözéssel, ami egy másik, jobbkezes anyagi világot is feltételez. Vagyis 62 olyan elemi részecske létezhet húr formájában, amiből a bozonok azonos kvantumállapotban is lehetnek, egy-egy oldalon. A fermionok azonban megmaradó helyfoglalók, vagyis saját helyük, térfelük van a közös téridőben. Ha a tüköroldal bozonjait is figyelembe vesszük, akkor azok felcserélhetők, kompatibilisek mind a két oldalon. Úgy, hogy nincs állandó kijelölt helyük sehol az univerzumban. Ha a jobbkezes tüköroldal fermionjait, is az általunk érzékelt univerzum részének tekintjük, akkor az lenne a sötét anyag, aminek csak a tömegjárulékát tapasztaljuk. Nem pedig a hiányzónak tekintett antianyag.
A kozmológiához még hozzátartozik a sötét energia is, aminek antigravitációs hatást tulajdonítanak. Vagyis egy kiegyensúlyozó (taszító) hatást ahhoz, hogy ne omoljon össze egyetlen tömegpontba a tömeget viselő anyag.
A fentiekben beszéltünk arról, hogy 8 térdimenzió felcsavarodott állapotban van a 11 térdimenzióból. Ezt lehetne azzal is magyarázni, hogy ezek a felcsavarodott húrok, fermion részecskékké alakultak át. Avagy a téridő kvantumai alakulnak át anyaggá. Amennyiben egy rezgő húr, maga a megnyilvánult energia, (az erő), akkor a felcsavarodott dimenziókat az elemi részecskékben kell keresnünk. Azonban ha a 12 élből/húrból, nem csak 8 képezi az anyagot, mert egy saját idő dimenziót is tartalmaz. A fennmaradó három dimenziót, mint a téridő három dimenzióját a rezgési modusok befoglalójaként, térfogataként tekinthetjük. Vagyis az anyag felbukkanása, egy új minőségi állapotot hozott létre, a 12 húrból. Már nem téridő kvantumról beszélhetünk, hanem az anyag elemi részecskéjéről.
Az erőt, feszültség formában is szokták emlegetni. Ha egy húr statikus állapotban olyan feszült, hogy a maximális erőt tárolja magában, akkor a saját rezgése dinamikus állapotban, a maximális frekvenciájú lesz. Ehhez viszont olyan rövid időtartam tartozik, ami a minimális. Ekkor az idő dimenziója, ami a „valóságkocka” egy él hosszának felel meg, az időkvantumot jeleníti meg.
„Bármely fizikai mennyiség dimenziója kiszámítható a hét alapmennyiség dimenziójából”
A hosszúság, idő, tömeg, elektromos áramerősség, termodinamikai hőmérséklet, anyagmennyiség, fényerősség, egy (12) kiterjedt húr rezgése, erőhatása, vagyis az energia megnyilvánulása. Amennyiben ehhez még hozzáveszem azt a feltevésemet, hogy a tudat is a „valóságkocka” produktuma, aminek szintén van sajátfrekvenciája, akkor az is egy „bozon”, ami az univerzumban bárhol előfordulhat mindkét királis oldalon, vagyis a szellemnek is van energiából álló kvantuma.
Ez is társulhat az anyaggal egy lokális halmazban, korpuszkulában, de nem véglegesen benne maradóan. De ez már a metafizikánál is túlmutat, ezért nem részletezem ebben a dolgozatban.
