A lélek, mint a test giroszkópja.
(avagy a mindenség logikai mátrixa)
Amióta Kopernikusz rámutatott, hogy nem a Föld a világ közepe az emberiség egy része nem az Abszolútumhoz és a Földhöz, mint a létezése központjához igazodik. Helyette a relativitás Galilei és Einstein által megfogalmazásra került elméletek alapján tájékozódik és cselekszik. Ennek eredményeként megszületett egy új kozmológiai elv, amely szerint a Világegyetem szerkezete homogén és izotróp, amennyiben kellőképpen nagy, vagyis a galaxisunkon túli távolságból szemléljük. A Hubble űrteleszkóp felvételei alapján minden irányban hasonló szerkezetű kép tárul elénk, amely szerint csillagok, galaxisok, galaxishalmazok milliárdjai sugározzák fényüket és melegségüket az űr hideg sötétjébe.
A tudomány mai állása szerint már megmérhető egy bizonyos ingadozás, a kozmikus háttérsugárzásban ami arra utal, hogy még nem kellően nagy léptékben vizsgáljuk az univerzumot, vagy nem feltétlenül igaz a fenti állítás a homogenitásról. Amit egyébként a sötét, vagy ismeretlen eredetű anyag feltételezése tovább erősít.Tulajdonképpen a bizonytalanság "biztos" talaján állunk egy hitelesnek minősülő kozmológia deklarálása terén. Az ember nem szereti a bizonytalanságot mert frusztrált lesz tőle. A bizonyosságra való törekvés alapvető tulajdonsága az embernek, amely különböző módokon nyilvánul meg. Az egyik ember például szkeptikusként, a másik meg hívőként keresi és találja meg a bizonyosságot, amely megnyugvást jelent a lelke számára. De megismerhetjük-e megnyugtató módon az univerzumot a maga teljességében? Szerény véleményem szerint nem, mivel egy ekkora lokális környezet teljes megismerése lehetetlen, annak időbeni megváltozásai, átalakulásai miatt. Egy lokális környezetre vonatkozó, az időben állandónak tekintett szabályszerűség, vagy megmaradási törvény extrapolálása a teljes univerzumra nem más, mint erősen reménykedni abban, hogy az ominózus törvény érvényes marad globálisan is. Az ember a tiszta eszével, logikusan gondolkodva alkotta meg a geometriát és a matematikát, amely eszközökre támaszkodva folyamatosan fejleszti a tudását és a tudományt. Manapság már eljutottunk odáig, hogy kiemelkedő képességű matematikusok úgynevezett Fuzzy (többértékű) logikával gondolkodnak a világot megmagyarázó Mindenségelmélet megalkotásán. Mi azonban maradjunk meg az egyszerű, átlagos emberek logikájánál és a minket közvetlenül befolyásoló naprendszeren belüli tényezők vizsgálatánál. A tiszta tudatú, józanul szemlélő ember mi alapján tájékozódik a világban? Nyilván az érzékelő képességei alapján, amelyek testre-szabottak, vagyis az élőlények rendszertani besorolása szerint lényegesen különbözőek. Mi emberek, csak feltételezések alapján mondhatunk bármit is arról, hogy milyennek látja, hogyan érzékeli a világot egy Diófa, vagy egy Denevér. A mélytengeri halakról már nem beszélve. Ebben az esetben is extrapoláljuk a saját emberi látásmódunkat az illető lény számára. Vagyis nem tudunk másból kiindulni, mint az emberi agy, a józan ész gondolkodásmódjából. Minden elvonatkoztatás alapja az emberi testben lakozó Lélek, a világot szemlélő alany. Ha a lélek egy ÉN-központ, amely az origó szerepét tölti be, akkor hozzá viszonyítható minden tájékozódási pont, mint objektum és annak fogalmi meghatározása, a neve is. Úgymint; lent, fent, jobbra, balra, elöl, hátul. Ezekhez a tájékozódási pontokhoz kapcsolódnak további fogalmi meghatározások, miszerint a Szellem fent, az Anyag lent, Az balra, Ez jobbra található. Majd a fogalmi, vagy szellemi létsíkon, az Igaz, a Hamis, az Igen, a Nem. Továbbá ez-Is, az-Is lehet, meg ez- Nem, az-Nem lehet ítéletek találhatók. Amelyek az anyagi síkra vetítve, az objektív dolgokra is érvényes meghatározások lesznek. Az anyag definiálása történhet az Energia, úgymint az Erő aktív kölcsönható képességeinek száma alapján. Amely szerint az Erő lehet, vonzó, taszító és semleges, vagyis kiegyensúlyozott hatású. De lehet olyan is, hogy aszimmetrikusan és kvantumosan mindkét irányú hatást magában hordozza az anyag, vagyis taszít és vonz egyszerre, de nem azonos nagyságú erőkkel. Az anyagi dolgok különböző nagyságú energiakvantumok halmazaiból tevődnek össze, azaz tömeggel rendelkeznek, amelyek vonzzák is, meg taszítják is egymást. Ennek következtében folyamatosan mozgásban vannak, amellyel létrehozzák saját [elektromos-mágneses-gravitációs] terüket. Ezért a tömeghez társított erőhatás, a gravitáció is vonzó és taszító formában van jelen univerzális szinten. A nyugalomban lévő tömeg meghatározása relatív, mivel viszonyítás kérdése, hogy éppen mely mozgásban lévő tömegekhez képest nem mozog, vagyis melyikhez minősül állónak. Mivel a minősítő, viszonyító a Lélek, és mint központ számára az Anyag lent van, a gravitáció az anyagtömeg felé irányul. Ezért úgy tűnik számára, hogy a tömeg csak vonz. A Szellem a lélek számára fent van, amely szintén csak vonzónak tűnik, noha nem tulajdonít neki tömeget a jelentős taszító és vonzó tulajdonságai ellenére sem. Amint a teozófiából ismert, a lélek útja vertikális, az anyagi és szellemi létsíkokra merőleges. A kiegyensúlyozott helye tehát valóban középen, az origóban van. Minden szemlélő alany, minden egyes lélek egy giroszkópként szolgál annak a fizikai/anyagi testnek amelyet magára ölt. A lélek segítségével tájékozódik és mozog az élő-test, (a személy) az élő és élettelen testek sokaságának kaotikusan mozgó világában. Az univerzumban fellelhető szellemi és anyagi Rend, (determináltság) a lelkek ésszerű együttműködésének, úgymint a jól működő giroszkópok használatnak köszönhető. Az együttműködés hiánya bizonytalansághoz, rendetlenséghez, a Káosz uralmához vezet. A megszámlálhatatlanul sok szabad, vagyis különböző akaratú lélek együttműködését, a szellemi és anyagi rend fenntartását valakinek irányítani és felügyelni kell. Ezért egy szellemi szinten felsőfokon, a vertikális csúcson álló lélek létezése szükségszerű feltétele az anyagban is megnyilvánuló világnak. Az anyagba burkolt, testbe öltözött lélek csak akkor emelkedhet fel a vertikális úton, ha leveti magáról az anyagot és nem annak tömegközéppontjába helyezi önmagát. A megvilágosult, a "sötét" anyagból felemelkedett lélek a kiegyensúlyozott középen, a tiszta lélek központjában van. Felette a magasztos szellemi lények, a szentek és legfelül a Mindenható Isten áll.
A mellékelt ábra, a tiszta lélek pozíciójában álló giroszkópot szemlélteti.
