Egy újabb nehezen megválaszolható kérdés.
Honnan ered az eredendő bűn?
Az eddigi posztjaimban a világmindenség eredetével, a keletkezés és a fizikai létezés kérdéseivel foglalkoztam. Ebben a posztban azonban a szabad akarat, a tilalom és a bűn eredetére keresem a választ.
Mi egyszerű átlagemberek azt gondoljuk, hogy a szabad akarat egy velünk született adottság, amelyet a Teremtő (Isten), vagy az evolúciós fejlődés évmilliárdjai adtak a számunkra. De vajon honnan ered az eredendő bűn és vele a bűntudat?
Kezdjük a vallásos változattal, mivel az egyszerűbb. Röviden: Isten hat nap alatt megteremti a világmindenséget, a Földet az édenkerttel és benne az első emberpárral. A hetediken megpihen. Minden, amit létrehozott jó és az is maradna, ha nem ültetett volna el kertjében egy pár tilalomfát, amelynek gyümölcse tiltott az Ember számára. Majd jön (Lucifer) egy hatalmi riválisa a Teremtőnek, aki át akarja venni az uralmat Édenben, az ott élők felett. Csábító ígéretekkel ráveszi a Nőt, Évát, hogy éljen a „szabad „akaratával és félelem nélkül, nyugodtan fogyasszanak a tiltott gyümölcsből. Meg is történik a gyümülcs elfogyasztása, vagyis a bűnbeesés, majd követi a büntetés, kiűzetés a Paradicsomból. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy Éden a Földről a mennyekbe költözik. Innentől kezdve élet-halál harc dúl a Földön és a bűn tudatával viaskodnak a lelkek. A kárhozat (földi pokol), vagy az üdvözülés,(mennybemenetel) a tét. Majd egy szenvedéssel teli korszak után megszületik a bűntől Megváltó Krisztus Jézus, aki minden embernek megbocsájt és reményt ad az Édenbe, mennyországba való visszatérésre. Békét teremt az Ő útját követők lelkében, de szorongást és bizonytalanságot kelt azon lelkekben, akik nem hisznek benne. A fényhozó, aki felsőbb felhatalmazás nélkül felvilágosította az emberi elmét, egyúttal rászabadította a bűnt és a büntetést, amelytől csak a krisztusi úton végighaladva lehet véglegesen megszabadulni.
Egy kis kitérő ami illik a témához. Vajon miért ezt az imát tanította Jézus a tanítványainak?
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved,
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól
Szerintem az alábbi értelmezésből kiderül.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
A mi teremtőnk nem ezen a földi világon él, hanem a mennyországban.
Onnan szemléli a lelkek cselekedeteit.
Szenteltessék meg a Te neved,
A teremtő Atyának, az Úrnak, a Mindenhatónak kijáró feltétlen tisztelet megadása.
Jöjjön el a Te országod,
Azon óhajunknak a kifejezése, hogy újra visszaálljon az édeni állapot a földön.
Legyen meg a Te akaratod, (Minden ellenkezés hasztalanságának beismerése.)
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Azon óhaj kifejezése, hogy ne engedje a földinél nagyobb hatalmasságok, mint például az angyalok, engedély nélkül, rossz irányba befolyásolják, az emberek cselekedeteit.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
Azon óhaj kifejezése, hogy az édeni állapotoknak megfelelően, fáradságos munka nélkül a napi élelemhez juthassunk.
És bocsásd meg vétkeinket,
Az első, valamint az azóta elkövetett bűneink bocsánatát kérjük.
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
Az ellenünk vétkező Lucifer, valamint embertársaink vétkeit megbocsátjuk, hogy mi is feloldozást nyerjünk.
És ne vígy minket kísértésbe,
Ne engedje meg, hogy a csábításoknak engedve, újra és újra bűnbe essünk.
De szabadíts meg a gonosztól
Szabadítson meg bennünket a bűnös cselekedetek elgondolásától és az elkövetéssel járó bűntudattól, egyáltalán a bűn tudásától.
Mi ebből a tanulság? Amennyiben az Isten, azaz a teremtő csak egy univerzumot, (országot) teremt magának, amelyet korlátlan hatalommal uralhat, amelyben ő a Mindenható, akkor nem osztozik meg senkivel a hatalom gyakorlásán. De mivel több „országot”, vagyis egymástól elszeparált világot alkot, azokat csak megosztott hatalommal, helytartókkal irányíthat és birtokolhat. Erre a területi és hatalmi megosztottságra utal az angyalok lakta mennyek országa és az általunk lakott Föld. Tulajdonképpen ennek a megosztottságnak és a hatalmi rivalizálás „káros” mellékhatásának köszönhető az emberi akarat szabadsága, (az édeni kötöttséből való elszabadulása) valamint a bűn és bűnhődés az általunk lakott világon.
Az ateista változat szerint, minden kérdésre, így az eredendő bűn kérdésére is választ kapunk a természeti törvények és az evolúciós folyamatok tudományos feltárása által. A testi, szellemi és erkölcsi, azaz evolúciós fejlődésünket a tudomány, azon belül az antropológia, a genetika, az etológia és a pszichológia kutatja. A tudomány által megválaszolt kérdések száma egyre bővül, de vele párhuzamosan a megválaszolatlan kérdések száma is gyarapodik. Tehát egyszavas egyértelmű, végleges válaszokra nem is vállalkozik a tudomány. Az istenhívők válaszai azonban egyszerűek, egyértelműek, mondhatni kőbevésettek, de a szkeptikusok számára nem, csak a feltétlen hívők számára elfogadhatóak.
A tudományosság egyik alapelve, miszerint a logikusan elfogadott feltevéseken (matematikai axiómákon) alapuló elméletek azok, amelyek megismételhető, kísérleti tapasztalatokkal alátámasztott, prognosztizálható eredményeket adnak. A véletlenek szerepe erősen korlátozva van, illetve a tapasztalható kauzalitás esetén ki van zárva.
Ugyanakkor, az evolúció során mégis kitüntetett szerepe van a véletlennek. Az eddig megismert természeti törvények azért minősülnek törvénynek, mert szimmetrikusnak bizonyultak térben és időben. Egy kivétel azonban van, mégpedig az univerzum összes energiájának megmaradása. A földön jól ismert és alkalmazott Doppler-effektus alkalmazásával kimutatták, hogy az egész univerzum tágul, mégpedig egyre gyorsabban. Ebből arra a rekurzív következtetésre jutottak, hogy az univerzum időben véges, de térben határtalan. A múlt felé véges idő, egy kezdőpontot jelöl ki az univerzum számára. Az eddigi kísérletekkel legjobban alátámasztott kozmológiai elmélet is egy szingularitásból előmerülő dinamikus univerzumot ír le. A tudósaink visszafejtették az idő fonalát a milliomod másodperig, de a T0 időponttal, a benne található végtelen nagy hőmérséklettel, sűrűséggel, nyomással nem tudnak mit kezdeni. Ezzel az Isten általi teremtési aktussal azonos kategóriába került az Ősrobbanás elmélet kiinduló pontja.
No de ne mennyünk ennyire vissza az időben. A 4-5 milliárd éves Föld, az evolúciós folyamatok során létrehozta a szénalapú élővilágot, a flórát és faunát. Az egyik főemlős faj olyan szerencsés körülmények közé került, hogy szellemi képességei egy "spontán" mutáció révén, hirtelen megnövekedtek a többi faj rovására, ami jelentősen növelte a túlélés esélyeit számára. Az emberi faj megjelenése, elszaporodása, sokáig nem okozott problémát, a természettel szimbiózisban élő emberi csoportoknak, hordáknak, a bőséges élettér miatt. A további szellemi gyarapodás kialakította a termelési kultúrát, a földművelést és állattenyésztést, a művészetet, a vallásos hiedelmeket. A domináns egyedek közötti rivalizálás kialakította az együttélés szabályait és a tabukat, a törzsi, majd a társadalmi berendezkedést. A korlátlan hatalmú vezetők, az uralkodó despoták, hatalmuk megőrzése érdekében felhasználják a büntetést, a bűntudatot alattvalóik,vagyis saját fajtársaik kordában tartása végett. A demokrácia megjelenése egy olyan csiszolatlan gyémánt, amely még mai is további csiszolásra szorul. Az emberi populáció, féktelen gyarapodása, az élettér beszűkülése miatt, egyre jobban elszakad a természettől, szülőanyjától. Egyre jobban elidegenednek egymástól az egyének, a társadalmi rétegek, a vallási közösségek, az országok, még a globalizáció, integráló hatása ellenére is. Az önző ember először másban keresi a hibát, a rosszat, a bűnöst. Saját hibáit leplezve szeret bűnbakot keresni, és feláldozni azt. Ha ilyen az Ember igazi, genetikusan kódolt természete, akkor innen ered a bűn, amely a népességgel együtt szaporodik. Én azonban nagyon remélem, hogy nem ilyen az Ember igaz természete, mert az (a spontán mutáció), ami kiemelte az állatvilágból, az intellektus, a békés együttélés képessége egymással és a természettel, nem halhatott ki, nem ölhette ki teljessen magából. Mint ahogy a fény, elűzi a sötétséget, a jó megfékezi a rosszat, végül is egyensúlyba kerülnek a természetet átformáló erők, a saját törvényeik szerint.
