Energia egyenlő anyag, anyag egyenlő energia.
Albert Einstein megalkotta a híres képletét E=m×c² amely azt jelzi, hogy az energia egyenlő, a tömeg és a fénysebesség négyzetének a szorzatával. Másként megfogalmazva, az anyag energiává konvertálható át, és fordítva. Ennek a konvertálásnak, jól kidolgozott matematikailag igazolt elmélete van. Mint minden elméletnek, ennek is vannak alapvetései, axiómái, amiket a tapasztalat igazol. Az ember elméjével alkotott elméleteket hasonlít össze a valóságból szerzett ismeretekkel, a tapasztalattal. Ebből állapítja meg azt, hogy mi a változatlan és a változó, a megmaradó és az ideiglenes, a valós és a virtuális. A fény sebességéről kísérletileg megállapították, hogy van egy felső határa, aminél nagyobb értéket nem tudnak mérni, nincs rá tapasztalat. Az anyagban igen ritka, vagy hiányos térben, a vákuumban, közegellenállás nélkül haladó, tömegnélküli fotonokból álló fénysugárnak is maximált a sebessége. Mi lehet ennek az oka? Szerintem az anyag/energia ezzel a sebességgel terjed, vagyis képezi magát a téridőt. Azt a téridőt, amely mindenirányú mozgást végez a vákuumban. A vákuum, a benne lévő energiával maximálja, illetve bekorlátozza a fény és az anyagi részecskék sebességét a téridőben. Vagyis azzal a „fölös energiával”, ami nem a terjedésre, téralkotásra fordítódik, hanem a tér fenntartására, megőrzésére van tartalékolva. Ezt a tartalékot nevezzük vákuumenergiának. Ami viszont nem egy másik közeg, amiben haladni lehet, hanem magának a közegnek, a kiterjedésnek, a kiterjedtségnek a téridő struktúrájának a megtartó ereje. A féktelen terjedés, olyan végtelen sebességű téralkotás, amely időben nem képes megőrizni a teret, mivel erre nem marad energiája. A téridő, a kiterjedt anyag/energia nem létezhetne a vákuum megtartó ereje nélkül. A dialektikus materializmus szerint, az anyag/energia, a hullám/részecske kettősége evidencia, vagyis a kettő együtt létezik az univerzum egységében. Mivel az anyagi részecske nélküli mozgó energiahullám, a kiterjedés, végtelen ideig nem marad fenn. Ugyanúgy, ahogy a hullámnélküli, vagyis mozdulatlan részecske, a test sem. Azt kell hát feltételeznünk, hogy az együtt létezésük, a szimbiózis a fennmaradásuk záloga. Azt mondja a tudomány, hogy egy körülzárt helyen tárolt energia mennyiség, a kvantum, az anyagnak legtömörebb definícióját jelenti. Ha ez azt jelenti, hogy az anyag véges mennyiség, akkor az energiának is véges, korlátozott mennyiségnek kell lennie. Ebből meg az következik, hogy a téridő sem lehet végtelen, esetleg határtalan. Egyedül az idő lehet végtelen, amennyiben a megváltozás, az átváltozás, vagyis a mozgás, egy megmaradó jelenség. A mozdulatlanság, azonban egyenlő a befagyott idővel, vagyis az örökké valósággal, a végtelenséggel. Létezhet e együtt a két jelenség, a mozgás és a mozdulatlanság? Szerintem igen, mert a hullám/részecske szimbiózis is ezt igazolja.
A semmi, úgymint az anyag/energia teljes hiánya nem mozoghat, tehát időtlen abban az értelemben, hogy végtelen sem lehet. Csak a valami vagy mozog, vagy nem. Ha nem mozog, akkor féken tartott energiát tárol egy fix helyen, ahol van. Ha felszabadítja a fékezett energiáját, akkor mozoghat, mozgathat, munkát végezhet. A relativitás elve alapján, csupán nézőpont kérdése az, hogy mi mozog és mi nem. A valamihez való viszonyításhoz viszont, vonatkoztatási rendszerre, vagyis téridőre és egy másik valamire van szükség. Ha a valami csak egyedül van, és nem mozog, akkor nincs mozgástere és ezzel vonatkoztatási rendszere sincs. Avagy van mozgástere, és akkor vonatkoztatási rendszere is van, de mivel egyedül van nincs abban a helyzetben, hogy a mozgását illetően egy másik valamihez viszonyítson. Ezért a helyzetét akár állónak is tekintheti. A relativitás elve azonnal fellép az objektum, úgymint vonatkoztatási rendszer, és a szubjektum, mint a vonatkoztató alany létével egy időben. A mihez képest eldöntéséhez ugyanis más valamire, valakire van szükség nem csak vonatkoztatási rendszerre. Az anyag és az energia, ugyan megfeleltethetők egymásnak, de ettől még más az anyag és más az energia megjelenési, megmutatkozási formája. Mert a formának, felismerhetően, észlelhetően különbözőnek kell lenni, a viszonyíthatóság érdekében. Mi vagy ki ad formát az anyagnak és az energiának? Szerintem a mozgás, mert a mozgást nem tudjuk elképzelni forma nélkül. A mozgásformák rajzolják ki számunkra az egyenest, az ellipszist, a kört, a parabolát, a hiperbolát, az evolvens görbét, a spirált Stb. és az összes geometriai alakzatot, amelyek ezekből tevődnek össze. A kaotikus mozgás, amely létrehozza a fázisteret, nem felismerhető. Azonban az időben megismétlődő alakzatok, a trajektóriák által kirajzolt attraktor, a nagy vonzó megjelenése, a mozgásforma, az alak felismerhetőségét biztosítja. Mi az a trakektória, mi az attraktor?
Idézet a Wikipédiáról.
Trajektóriák:
A fázistér egy pontja leírja a rendszer pillanatnyi állapotát. A rendszer állapotának változását követve ez a pont elmozdul, és egy utat jár be. Ezt az utat trajektóriának nevezik. Ha a fázistér minden pontja rajta van egy trajektórián, akkor a rendszer ergodikus.
A trajektóriák megmutatják a rendszer további változásait. Az önmagukba záródó görbék oszcillációt jeleznek. Konzervatív rendszerekben a legtöbb trajektória ilyen. Ezekben a rendszerekben van egy megmaradó mennyiség, ami nem változik a trajektóriák mentén. A konzervatív rendszereknél jellemzőbbek a disszipatív rendszerek, amikben egy mennyiség az idő előrehaladtával folyamatosan csökken; például súrlódás következtében energiát veszít. Ezekben vonzó attraktorok jelennek meg; a trajektóriák ezekhez az attraktorokhoz tartanak véges sok kiindulási pontot kivéve. A továbbiakban a rendszer viselkedését az az attraktor határozza meg, ahová jutott.
Az explozív rendszerek robbanások leírására alkalmasak. Ezekben a rendszerekben a legtöbb trajektória elmegy a végtelenbe. A valóban létező fizikai vagy kémiai rendszerekben a robbanás előbb-utóbb megáll, mert nem lehet akármekkora a sebesség.
A trajektóriák kis szakaszokon közelítőleg párhuzamosan futnak. A kész fáziskép, vagy fázisportré kinagyított részletére tekintve szintén megállapíthatók a rendszer viselkedése. Ugyanis, ha a közel futó trajektóriák távolsága megmarad, a rendszer konzervatív; ha közelednek, disszipatív; és ha távolodnak, akkor explozív. A matematikán kívüli területekről származó modellek végső soron disszipatív rendszereket írnak le.
Attraktorok:
A disszipatív rendszerekben attraktorok keletkeznek. Az attraktoroknak több típusa is létezik.
- Pontattraktor: a rendszer stabil állapotát jelöli. Ha a rendszer elérkezik ebbe az állapotába, akkor onnan ki nem mozdul, és egy kicsit kitérítve visszatér.
- Periodikus attraktor, stabil határciklus: a rendszer ezt elérve oszcillálni kezd, periodikusan viselkedik. Lehetnek összetett periódusai is.
- Különös attraktor: a kívülről érkező trajektóriák nem lépnek bele, csak rásimulnak. Ha a rendszer az attraktoron mozog, akkor nincsenek periodikus változásai, a rendszer soha nem ismétli magát, kaotikusan viselkedik. A rendszer determinisztikus, de megjósolhatatlan; közeli pontokból kiindulva a trajektóriák exponenciálisan távolodnak egymástól. A kísérletekben azonban nem lehet tökéletesen pontosan beállítani a paramétereket. Különös attraktorok nem fordulhatnak elő háromnál alacsonyabb dimenzióban.
Egy fázistérben több attraktor is lehet. Ha több attraktor van, akkor mindegyiknek megvan a maga vonzási tartománya, medencéje. Számuk a paraméterek értékétől is függhet. Ha az egyik paraméter folytonosan változik, akkor bizonyos értékeknél a rendszer hirtelen máshogy kezd viselkedni; új attraktorok jelennek meg, régiek tűnnek el, vagy megváltozik a típusuk. Ez a változás a bifurkáció.”
A fenti tényeket a megfigyelő, az észlelő ember ismerte fel, állapította meg a tudata segítségével. Ezért a szubjektumnak, az egyéni tudatnak és az ezekből álló közös tudatnak a szerepéről, annak jelentőségéről merülnek fel a kérdések.
Mi köze van a tudatnak az anyag/energia megnyilvánulási formáihoz? A tudat is az anyag/energia egy megnyilvánulási formája? Vagy talán egy lényegében teljesen más létforma, amely azért van, hogy felismerje az anyagban és energiában rejlő megnyilvánulási módokat? Felismerje a káoszban rejlő pontot és annak útvonalát, az alakzatot? Felismerje az alakot, a formát? Felismerje a könnyűt és a nehezet, a hideget és meleget, a lassút és a gyorsat, az édeset és sósat, a jókat és a rosszat. Felismerje a hogyant és feltegye a kérdést, hogy miért?
Azt már tudjuk, hogy (hogyan?) az anyag/energia azonos való (valóság), de nem az egész (egészség), (miért?), mert a tudat (tudata) nélkül a fele (feleség) annak. Így (világos?) világos, hogy ketten alkotják a világmindenséget.
