Isten létezésének bizonyítéka.
Amikor az Ember intellektusa, tudatossága révén kiemelkedett az állatvilágból, a földi táplálkozási lánc csúcsára került. Prédából csúcsragadozó lett. A természet további kihívásaival szemben, azonban továbbra is alulmaradt a szellemi és fizikai képességek terén. Ennek egyenes következménye, hogy egy nálánál nagyobb, erősebb, okosabb entitás létezését feltételezi a mögött, amivel szemben tehetetlen és alulmarad. Az ember egyéni szellemi képessége korlátozott, de a megszerzett ismeretek átadásával, gyarapításával egyre jobban alkalmazkodik a környezetéhez. Amikor felismeri, hogy a tudás olyan előnyökkel jár, amely fajtársaival szemben is felhasználható, a szellemi és törzsi vezetők, a túlvilági istenektől kapott tudásra, azoktól kapott intelmekre hivatkozva vallási kultuszokat, azokat követő csoportokat alapítanak. A vallásnak, a hívő közösségekre gyakorolt hatása kezdetben pozitív, mivel az általános ismeretek gyarapodását, családok és törzsek összetartását szolgálja. Azonban amint a saját közösség tagjai, vagy egy másik népcsoport felett gyakorolt hatalom eszközévé vált, a negatív hatása is megjelent. A társadalmakba, államokba szerveződő embereket, egyre kifinomultabb eszközökkel uralta az egyház, egészen az államtól való szétválasztásáig. Ettől fogva a vallások különböző intézményrendszere a hatalom megosztására kényszerült. Ahogyan a világi tudomány egyre jobban feltárja a természet titkait, egyre jobban erodálja az istennek, isteneknek tulajdonított képességet, hatalmat. A teisták és az ateisták közötti nézetkülönbség azonban nem csökken a vallások erős társadalmi beágyazottsága és a szkeptikusok előretörése miatt. A tudás, mint a hatalom eszköze veszít a hatékonyságából az Istenhívők körében, viszont az ateisták létszámban még elmaradnak tőlük. A mai tudomány fejlettségével feltárta a vallások irracionális elemeit, de a transzcendensben való hit az egyének szabad és elvitathatatlan joga. A lelkiismeret szabadsága még sokáig megőrzi az Isten, mint transzcendens lény emberfeletti mivoltát. Stephen Hawking napjaink legismertebb kozmológusa szerint, nem létezik Isten, mert a Tudomány minden területén szükségtelennek mutatkozik egy mindentudó, mindenható lény, mivel az ember maga is képes feltárni az univerzum titkait és abban saját eredetét. A jövőjére vonatkozó matematikai kalkulációkkal, pedig biztosíthatja fennmaradását a lehetőségek végső határáig. Ha az anyagban rejlő információ nem semmisül meg a Fekete lyuk szingularitásában, akkor annak elpárolgása, szétsugárzása során az anyag, újra felépítheti magából az átmentett információk alapján az univerzumot és egy olyan lényt, aki ráeszmél a világra és önmagára. Az, az információ halmaz, amely szükséges és elegendő egy intelligens életre alkalmas univerzum produkálására, ennek alapján már létezik. A Természet törvényeként aposztrofáljuk. A panteisták szerint a természetnek és a törvényeinek, Isten az alkotója, alkalmazója, tárgya és alanya egy személyben. Az ateisták szerint, ha az ember összegyűjti és birtokolja azt az információ halmazt, ami a természet törvényeit lefedi, azzal izomorf,vagyis megalkotja a mindenség elméletét, akkor tulajdonképpen Isteni rangra emeli fel önmagát az Ember. Amíg ez be nem következik, a tudomány nem tekinti cáfolhatónak Isten létezését. A vallásos hit axiómának tekinti Istent, ami (aki) nem szorul bizonyításra sem cáfolásra. Az a tudományos tevékenykedés, amely a természet törvényeinek teljes megismerésére és alkalmazására irányul, szintén axiómák alkotásával történik. A tudós abban bíz/hisz, hogy az majd egyszer bekövetkezik. A hívő úgy tudja, hogy már Isten által megtörtént, mert erre bizonyíték maga az Ember.
