A cselekvő idő.
Szerintem jó megfogalmazás az igei természetű, vagyis cselekvő idő, mivel az idő csinálja a teret, amely megőrzi az anyag lenyomatát energiahullámok és részecskék formájában. Ez a hullám részecske dualitás, az anyag-energia ekvivalencia, a volt, van és lesz lehetőség az anyagi megnyilvánulásra, a múlt, jelen, jövő aspektusa az időnek. Az időnek azonban egy „tér aspektusa” is van, mivel nélküle nem értelmezhető a tér sem. Egy „üres hely” elgondolása is időt igényel, a megmérése még annál is többet. A sebesség, a gyorsaság, szintén a távolság és az idő függvénye. A haladás, fejlődés sem nélkülözheti az időt, a cselekvőt, ami létezésben tartja a valóságot.
Az idő általános nyelvtani alakja főnévi, itt van az idő, stb. De létezik igei alakja is, a rohanó idő, vagy az álló idő formájában.
A tér általános főnévi alakja is hasonló. (Eukleidészi tér, Minkowski-tér, téridő, stb.) Az igei alakú megfogalmazás a táguló tér..
A téridő azonban egy szellemi, matematikai konstrukció, amelynek minden pontja egy esemény, ezen események egy monolitot, vagy hasábot alkotnak. Ebben a hasábban a Speciális relativitáselmélet segítségével, (a hasáb, különböző irányú szeletelésével) el lehet igazodni a kiválasztott események és azok kapcsolata között. Maga az esemény itt nem tartalmaz időtartamot, vagyis a most jelének a megfelelője. A pillanat időtlensége az észlelők számára relatív, mivel az elvileg sem igazolható. A legkisebb időtartam is relatív, mivel az időkvantumnak nevezett Planck időnél is van kisebb, ami folytonosan a nullához közelít. Mivel abszolút állónak kitüntetett térbeli pontot, időpontot, vagy vonatkoztatási rendszert nem ismerünk, az inaktív energia, a potencia megnyilvánulását, (a mozgást) tekinthetjük az első oknak, egyben okozatnak is, ami az észlelő számára az idő és a tér együttes felbukkanását, megnyilvánulását jelenti.
Az energia-anyag ekvivalencia tétel is csak annak megnyilvánult formájára érvényes. A fizika egyik alaptétele az energia megmaradása. A megmaradás alapját pedig az időeltolási szimmetria adja. Ami szerintem azt jelenti, hogy ameddig az idő, létezésben, azaz mozgásban tartja a teret és benne az energiát, addig annak minden megnyilvánult változata globálisan és lokálisan jelen van és érzékelhető. Amennyiben észlelője is van, a tudat megnyilvánulása is bekövetkezett. Ha viszont megáll az idő, az energia mozdulatlanságba dermed, úgymint a potenciális energia. (egy különleges, szinguláris helyzetű energia) Ez a potenciaerő, az időaspektus megnyilvánulása hiányában nem érzékelhető, vagyis az észlelés, a tudataspektus számára nem megmaradó energia. Mivel amiről nincs tudomásunk az számunkra nincs létező, megnyilvánult állapotban. Ennek megfelelően, az álló időről sem lehet érzéki tudomásunk. Legfeljebb elképzeljük, úgymint az öröklét végtelen, vagy a nemlét időtlen állapotát.
Az abszolút nulla hőmérséklet a mozgás, egyben a hő hiánya a megnyilvánulatlan, mozdulatlan, szimmetrikusan kiegyensúlyozott potenciális energiaállapotra utal. Ez viszont, a nem érzékelhető nem tapasztalható kategóriába tartozik. Nem úgy, mint a hő, amely a mérhető, tapasztalható formája az energiának. A hő, vagy hőmennyiség, vagyis a hőenergia, a termodinamika egyik alapfogalma, minden olyan energiaváltozást magába foglal, ami nem fordítódik munkára a termodinamikai rendszerek kölcsönhatása során. Egy magára hagyott termodinamikai rendszerben az intenzív állapotjelzők eloszlása homogénné válik, vagyis a rendszer egyensúlyi állapotba kerül, mivel minden pontjában ugyanakkora nyomás, hőmérséklet stb. lesz. Ha figyelembe vesszük azt, hogy minden anyagi egység, részecske, vagy azok összetett rendszere a legkisebb energiafelhasználású állapot elérésére törekszik, akkor azt kell feltételeznünk, hogy az ellenállás nélküli, szuper-folyékony közeget keresi, mert abban szeretne tartózkodni és abban a saját állapotban lenni.
/A szuperfolyékonyság néhány anyag (Hélium 3-Hélium 4) rendkívül alacsony, 0Kelvin közeli hőmérsékleten fellépő, nagyon nagy hővezetésű és súrlódásmentes, azaz a nulla viszkozitású állapota. Leegyszerűsítve ilyenkor a folyadék belsejében nem képződik súrlódás, a folyadék minden elemi összetevője ellenállás nélkül tud áramlani, mozogni. /
Felmerül a kérdés, hogy létezik-e olyan nulla Kelvinű szuper-folyékony közeg, amelyben minden anyagi létforma ellenállás nélkül mozoghat? A fentiek alapján máris adódik az abszolút üres tér, mint a potencia első megnyilvánulási módozata, amelyben a mozgást az idő képviseli. Az idő az egyedüli mozgás, amely nem képez hőt, mivel a súrlódásmentes üres tér forrása, keltője. A potencia duális megnyilvánulásának első eleme az idő-tér, vagy tér-idő, ami nem feltétlen azonos, a Minkowski-féle 4D téridővel. A megnyilvánult világmindenségben minden entitásnak van duálpárja. Még akkor is, ha nem vagyunk képesek érzékelni, vagy ésszel felfogni a mibenlétét. Előfordul az is, hogy különböző néven nevezzük őket, mint ahogy a tér és az idő esetében történik. De további példákat is hozhatok: energia-anyag, anyag- antianyag, hullám-részecske, gravitáció-Antigravitáció, vonzó-taszító, stb. Ezek mind egy tőről fakadnak, vagyis azonos forrásból erednek, amit végtelen lehetőségnek nevezünk.
