Megmaradó és elenyésző mennyiségek.
A sok, a kevés, a véges, vagy végtelen mennyiség még további értelmezésre, pontosításra szorul az ember számára. A mennyiség szavunk, többnyire a számokra utal, mivel ha valami valós, vagy virtuális dologból kiválasztunk, merítünk, megmérünk valamennyit, akkor azt egy valós számmal is megjelöljük. (1db valami, 2méter, 3 kg, 4liter stb.)
Ha egy végtelen mennyiséget, például a kiterjedés nélküli pontok alkotják, akkor az, egy kiterjedés nélküli fiktív értéknélküli mennyiség marad. A számok úgy, amint a pontok is, kiterjedés nélküli elméleti konstrukciók. Viszont a számok, mint értékhordozó szimbólumok végtelensége nem okoz gondot, mert jól tudja kezelni őket a matematika tudománya. Ha azonban a valós és kiterjedéssel rendelkező dolgok mennyisége végtelen számú, akkor a dolgok, vagy a belőlük képzett struktúra kiterjedése is végtelen lesz. Mivel a véges, meghatározott dolgoknak igyekszünk számot adni, megszámolni és amennyiben azok tartósan megmaradók, mint állandókként, bizonyságul szolgálnak az értelem számára. Viszont a kiterjedéssel rendelkező végtelen sok dolog, végtelen nagy halmaz, már komoly gondot jelent az értelem számára a bizonyosság megszerzésének lehetősége híján. Erre szokták mondani, hogy néha a kevesebb, több.
Amióta ismerjük a valószínűségek kiszámításának módját, a statisztikán alapuló, úgynevezett felbukkanó mennyiségek is jól kezelhetők számunkra. Az elenyésző, eltűnő dolgok, a megsemmisülés okozza a legtöbb gondot az emberek számára. A fizikai megsemmisülés, a halál pszichológiailag is frusztrálja az embereket. Azonban némi vigaszt nyújtanak azok a megmaradási törvények, amelyek csak egy kozmikus mértékű, végtelen mennyiségű térben és időben elenyészve veszíthetik el érvényességüket. A tapasztalatok alapján egy lokális, átlátható, jól értelmezhető térben és időben nem érvényesül a valódi megsemmisülés. Az anyag változása, átalakulásának folytonosságában találunk nagyon sokáig egyben maradó és igen gyorsan szétbomló struktúrákat. Ezekből áll össze a valóság, amely csak egy saját relatív, időbeli illúziónak bizonyul, mivel szemlélő függő az észlelése és értelmezése. A konszenzus, vagyis a jelenségek, sokak által egybehangzóan azonos értelmezése adja az objektív valóság egyes elemeit, de soha nem az egész halmazát. Mivel egy végtelen nagy halmaz megismerése gyakorlatilag és elméletileg is lehetetlen. A végesség, a lokalitás adja számunkra a megismerést, azt az információmennyiséget, amely megmaradó és érdemben kezelhető az értelem számára. A globalitás, a dolgok összessége, a végtelen és kezelhetetlen mennyiségű információ az, amely elenyészővé lesz, az időben és térben korlátozott értelem számára. Mai tudásunk szerint, az anyag magában hordozza a róla szóló információt. Felmerül a kérdés, hogy az információ, mint szellemi konstrukció elkülöníthető e, az anyagtól? (A kvantum teleportációs kísérletek eredményei erre utalnak.) Vajon az Univerzum teljes információmennyisége megmaradó, avagy elenyésző úgy, ahogy azt az anyagáról és energiájáról ma feltételezzük? Amennyiben az információ megmaradó mennyiség, úgy energia felmerülése, felszabadulása esetén azzal társulva anyaggá minősül. Ha az el nem enyésző információ is energiává konvertálható, akkor vele létbe hozható az anyag és már nem hit kérdése a teremtés, hanem az értelem, a tudomány napi feladata.
