A lét bezárkózása és kibontakozása.
A szingularitás, általánosan egy különlegességet jelent. Felmerül a kérdés, hogy mitől különleges? Szerintem attól, hogy a végtelennel és a pontszerűvel is társítható fogalom, amely nem számszerűsíthető. Milyen tulajdonságot lehetne rendelni még a szingularitásnak? Szerintem a szingularitást, nevezhetnénk egyfajta lokális energiabezárkózásnak is. Mivel a szingularitás, térben és időben nehezen kezelhető, de mégis csak egyfajta ”energiamennyiség”, ezért a nem tér, nem idő lokalitás felbukkanásának is tekinthető.
A számunkra kezelhetetlenséget ebben az esetben az jelenti, hogy az energiának megfeleltethető tömeg mennyisége, elér a téridőben egy bizonyos szintet, ami a térnyelő, vagy meghatározott számú térnyelők állandó aktivitását váltja ki. Vagyis azon az aktuális lokális helyen eltűnik a tér-idő, és csak a koncentrált energia, illetve az ennek megfelelő diszkrét tömegpont, a gravitációs töltés található. Azonban globálisan vizsgálva, az energiaegyensúly fennmaradása végett, a térforrás, illetve térforrások aktivitása a lokális ponttól, a távolság négyzetével arányosan megnövekszik. Amíg a lokalitásban, a szingularitásban, a tér-idő elnyelődik, addig a körülötte lévő globalitásban kiárad, gyarapodik. (a gravitációs töltés taszító párja) Ez adja a téridő dinamikáját és a tömeggel rendelkező anyag „vonzását”, koncentrálódását, mivel a téridő kvantumai a nyelő felé áramolnak. A számunkra érzékelhető tömeg nagyságát, mértékét, a fénysebességének, mint egy határértéknek az átléphetetlensége jelöli ki. Mivel a fermionok, nem érhetik el a fénysebességet. Az elektromágnességet közvetítő foton az a bozon, aminek sebessége a maximális és érzékelhető sebességű a téridőben. Magának a dinamikus téridőnek, mint a részecskéket befogadó közegnek az áramlási sebessége elvileg nem korlátozott, illetve a felső határa ismeretlen. Az elektromosan semleges, (töltésnélküli) közvetítő részecskék „mozgása”, a téridő áramlásával nem függ össze. Mivel az EM kölcsönhatási, vagy közvetítési sebességét a saját forrása és nyelője, a töltés határozza meg. Szerintem a téridő kvantumnak, mint a térforrás és térnyelő aktivitása, a ki-be ciklus „sebessége” gyorsabb, mint az EM töltéseké, mivel annál jóval kisebbek.
Feltételezhető, hogy az effajta lokális és szinguláris térhiányoknak, úgymint tömegpontoknak több fokozata, különböző értékű kvantumai is vannak. Például a kvarkok, a leptonok, a proton és a neutron esetében.
Szerintem egy hasonló energiaszintekből meghatározott, tömegpontokból álló halmazok képezik a sötét anyagot is, amely abban különbözik a fényes anyagtól, hogy nem kapcsolódik össze az elektromos töltésekkel, illetve azok kvantumaival. Viszont azok a tömegpontok, amelyek összekapcsolódnak az elektromos töltések vonzásával és taszításával, megnövelik ennek az anyagtípusnak a tehetőségét, vagyis aktivitását a sötét anyaggal szemben, mivel az elektromos vonzás hozzáadódik a gravitációs vonzáshoz. Felmerül a kérdés, ha a sötét anyagnak is van kimutatható tömeg nélküli közvetítő részecskéje, akkor fényes anyagra jellemző termodinamikával is rendelkeznie kell. Ennek a sötétanyag dinamikából keletkező hőnek, része lehetne akár a Kozmikus háttérsugárzásban is.
Mivel azonban a legnagyobb tér-idő nélküli energiakvantumból csak egy darab létezhet, amiből azután egy véletlenszerű megnyílással és nagyon gyors osztódással, (az ősrobbanással) létrejönnek a tér-idő parányi kvantumai, a térforrások és térnyelők, majd a többi, különböző fajta energia kvantum, a sötét és fényes anyag elemei. Ezen kvantumok összessége alkotja a hullámzó energiamezőket, a térforrások és térnyelők, valamint a vonzó és taszító elektromos töltések adta dinamikának köszönhetően.
Az abszolút vákuum, ami egyben a tér-idő teljes hiánya, ami az összes térforrás passzivitása és az összes térnyelő aktivitása, aminek azért nincs értelmezhető időtartama, mivel nincs aktív párja a nyelőnek, így viszonyítási lehetőség sincs. Ez az egy pontba bezárkózott puszta lét, a van és nem a semmi állapota. Ez a különleges állapot előzi meg az ősrobbanást, ami létrehozza a viszonyítási lehetőséget és a viszonyítási pontokat, a legkisebb téridő kvantumokat és azokat a különböző méretű energiacsomagokat, amiket részecskéknek, korpuszkuláknak nevezünk. Ezekből a korpuszkulákból épülnek fel az anyagnak nevezett különböző elemek, amelyek az élőlényeket is alkotják. Az élőlény egy általános fogalom arra az entitásra, ami az élet jeleit felmutatja. Az élet legjellemzőbb jele az aktivitás, a mozgás, vagyis egy entitásnak az önálló aktivitást felmutató tulajdonsága. (anyagcsere, ki-be lélegzés, szívdobbanás, stb.) A létezés, (lélegzés) legkisebb formája a tér-időkvantum is produkálja ezeket a jeleket, mivel térforrásként kiárad, kiterjedté lesz, térnyelőként bezárkózik, elnyelődik a saját kis lokalitásába. Mindezt a saját meghatározott időciklusa szerint. Így a globális téridő és az összes bennfoglalt korpuszkula felmutatja az élet alapvető jelét, a mozgást, a létezést.
