A valóság háttere.
Premissza: A globális, vagy primer tér-idő, mint a valóság anyag nélküli háttere végtelen, azonban véges kiterjedésű és idejű elemekből, a téridő kvantumokból,(éteregységekből) áll. A Planck hossznál is kisebb kiterjedésű téridő kvantum, a létező legkisebb energia, idő és információcsomag, ami ciklikus módon,(van-létezik) örökké egzisztál.
Létállapotai, vagy megnyilvánulási ciklusai a következők:
1, kiterjedés nélküli taszítóerő, a pontszerű térforrás, ami van egy idő kvantumig.
2, kiterjedt 3D téridő kvantum, amely létezik egy idő kvantumig.
3, kiterjedés nélküli vonzóerő, vagyis a pontszerű térnyelő, ami van egy idő kvantumig.
4, egy képzetes idejű "kvantum", ami a felsorolt három állapotnak, mint közös eseményének az információtartama. Az, amit nem tér, nem idő, nem kiterjedt, vagyis egy extra dimenziónak, a létmemóriának nevezhetünk. Valójában az, ami számunkra nem látszik, nem érzékelhető, de eltüntethetetlenül van.
Tulajdonképpen a téridő kvantuma sem látszik, mivel a Planck méret alatti, de tudhatjuk, hogy van, mert belőlük, mint a háttérből emergens módon fejlődött ki az anyag, ami már látszik, tapasztalható számunkra.
A téridő kvantuma, egy kauzális elemi rendszer, amely a kiterjedt és pontszerű állapotok egymást követő váltakozása. Ezen végtelen számú elemi rendszerekből álló végtelen halmaz, azonban már kaotikusan viselkedik. A valószínűségi eloszlással jellemezhető módon e rendszerek, egyidejűleg az összes fázisállapotot felmutatják. Ez a téridőnek a kvantumhab állapota, vagy más néven a kvantum, vagy vákuumfluktuáció.
A végtelen nagy primer téridő, a legkisebb energiakvantumokból áll, amelyek csak szétszórtan és véges idő alatt lokálisan összegződnek időnként felbukkanó összetett rendszereket, rendezett anyagot, majd egy evolúciós folyamat során, tudatos lényeket alkotva. Majd a hátterétől elkülönült anyagi világ, az entrópia növekedésével, a sajátideje lejártával elemi rendszerekre, kvantumokra bomlik.
Az elemi rendszerben, téridő kvantumban meglévő információ megmaradó. Azonban az összegződő és lebomló jellege miatt, az információ aktuális mennyisége csak a lokálisan kialakult rendszerekben, mint például az univerzumban, az éppen aktuális formájában mérhető. A potenciális információk csak aktualitásuk okán válnak ismerté. A primer téridő végtelensége okán, a globális információ maximális értéke nem értelmezhető. Egy felbukkanó univerzumban keletkezett maximális információt birtokoló civilizáció képviselőit teljes joggal nevezhetnénk isteneknek, amennyiben a mi bolygónkon felbukkannának. Annak a lehetőség fennáll, hogy ez az esemény bekövetkezik, vagy már régen megtörtént, de kétséget kizáró bizonyíték erre még nincs bemutatva. (Mózes kőtáblái irrelevánsak)
