Az Egyiptomi teremtéstörténet sajátos átértelmezése.
Nem volt más, csak Nun az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség.
Nem volt más, csak a téridő kvantumokból álló végtelen struktúra, a végtelen nagy alaprezgésű energia. Az éter, a majdani fény közege, (a sötét ősvíz.)
Az istenek létrehozója megteremtette a világosságot, a fényt. Nun éltre keltette a napgyermeket, Nefertumot.
A téridő struktúra egy lokális szimmetriasérüléssel, alacsonyabb rezgésszámokra esik, amiben egytengelyű forgású, bozonokká formálódik, aminek következtében létrejönnek a fotonok. Vagyis az elektromágneses mező, sugárzásának teljes spektuma, aminek egy tartománya a látható fény.(a világosság)
Amikor Nefertum körülnézett, nem talált szilárd dolgot, amin megvetheti a lábát. Ezért előhívta az őshalmot, majd kilépett a szilárd talajra, és megteremtette Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének bíráját.
Egy a bozonoktól már eltérő, kéttengelyű forgással rendelkező lokális részecskék, energiagócok, (szoliton) alakulnak ki, vagyis a tömeggel rendelkező elemi részecskék. Elektron (-), Pozitron (+), Proton (+), Elton (-), amikből a szilárdnak tűnő anyag csomósodhat össze.
A napisten (Herper alakjában) megpillantott egy karcsú oszlopot, a benbent, aminek a helyén később felépült a napisten városa, Héliopolisz. Herper bűvös hatást gyakorolt szívére, és létrehozta Sut a lég istenét, és Tefnutot a nedvesség istennőjét.
Amikor a fotonokból párosával létrejöttek az elemi részecskék, (a törttöltésű kvarkok nem elemiek, hanem pillanatnyi plazmaátmeneti jelenségek). Az elemi részecskékből, csomósodnak az atommagok, és az atomok. Ezekből jönnek létre a különböző halmazállapotok, a légnemű, a folyékony, majd a szilárd.
Az istenek létrejötte után, kilenc isten uralkodott a világon, Ré, Su és Tefnut, Geb és Nut, Széth és Neftisz, Ozirisz és Ízisz. Olyan volt a kilenc isten, mint Nun az őselem, amelyben egykor egyek voltak, és amelyből mindannyian keletkeztek.
Ezzel azt szimbolizáljuk, hogy az Egy kilenc részre oszlik úgy, hogy a lényegi tulajdonságát, az energiát megőrizve más, (az éteren, vagy az ősvízen túli), fizikai tulajdonságokat is megjelenítsen. Tulajdonképpen a téridő struktúrája magában foglal mindent, amivé az ősenergiája átformálódik, (transz mutálódik) hogy megnyilvánítva az anyagot, változatossá, élővé tegye az univerzumot.
Az átalakulási folyamat: (téridő-struktúra) éter> fotonok> elektron – pozitron – proton - elton> légnemű> folyékony> szilárd. Vagyis a kilenc istenségnek megfelelő létezési forma. Ezeknek az együttműködéséből áll az ÉLET, a fizika törvénye, amely nem szeghető meg. A törvényen kívüliség, azonnali entitásvesztéssel, az éterben való feloldódással jár. Ekkor az anyag visszatér az ősformába, az ősvízbe, amiben megtisztulva újjászülethet.
