Minden lehetséges

A térbeli távolságok, vagyis a tér dimenziói és az idő is dinamikai folyamatban születik. A dinamika, mint mozgás, lendület alapját pedig, a forrás és nyelő párosok végtelen számossága adja. Ezek nélkül nincs mozgás, vagyis dinamikai folyamat. Felmerül a kérdés, hogy mi az, ami mozog? Mi az, ami mozgásával az időt és a teret megszüli? Lehetne a mozgás alanya például az úgynevezett erő, amelynek sokféle képen érzékelhető és nem érzékelhető hatása van számunkra. Egy dinamikai folyamat eredménye, vagyis a tér és idő létezése lehet a kvantumos, vagy diszkrét mozgások összességének, úgymint egy globális folytonos mozgásnak, a kvantumfluktuációnak következménye. Az úgynevezett kiegyensúlyozott, azonos mértékű, de ellentétes irányba mutató erők hatása, nem érzékelhető mozgásként, vagyis egy álló vonatkoztatási rendszerként értelmezhető. Kettő forrás-nyelő páros, három erőként ható lehetőséggel élhet. A források ereje duplázódik, a nyelők ereje duplázódik, vagy semlegesítik egymás erejét. Az erő, minden bizonnyal egy olyan fenomén, aminek csak egy kritikus „méret- idő- tömeg” koncentrációjának elérése után válik számunkra érzékelhetővé a hatása. A különböző mértékű, vagyis kiegyensúlyozatlan, vagy különböző irányokba mutató erők hatása jelentkezik dinamika, mozgás formájában. Az erőhatás irányát a forrástól ki felé való mozgás, a (taszítás) valamint a nyelőnél, a be felé mozgás, a (vonzás) adja. A forrás és a nyelő pontok közötti távolságot az erő kvantuma, nagysága, hatóképessége, potenciája határozza meg. A forrásoknak különböző potenciája, míg a nyelőknek különböző kapacitása, befogadó képessége van. Ezek adják a diszkrét elemekből összeálló téridőt, valamint a korpuszkula felmutatására képes, úgynevezett tömeget képviselő valóságelemeket, úgymint a globális valóságot, a világmindenséget.