Miből fogant az Univerzum?
A tudomány jeles képviselői, a matematikusok és fizikusok szerint, három lábon áll, vagyis stabilan igazolt elmélet, a multiverzum elmélet. A multiverzum nem más, mint a végtelen idejű és kiterjedésű téridő és a benne lévő, véges idejű és kiterjedésű univerzumok közös halmaza. Feltételezhető, hogy a végtelen téridőnek egy, vagy több lokális, kritikus állapotú pontja az, amely létrehoz egy univerzumot. Az ősrobbanás elmélete szerint a kritikus pontban lévő energiasűrűség, hőmérséklet, nyomás, a gravitációs vonzásból, ami létrehozta, taszításba vált át, amit hiperinflációnak neveznek. Az ekkor keletkező téridő az, amiből kicsapódnak azok az anyagok, amiket eleddig ismerünk.
A téridő két összetevője, külön a tér, és külön az idő, anyag-energia nélkül is értelmezhető fogalmi entitások. A tér egy kiterjedt hely, ami a valamik számára van. Az idő pedig a valamik felbukkanása és eltűnése közötti tartamot, jeleníti meg.
A téridő, azonban csak a valamikkel, vagyis az anyaggal együtt értelmezhető entitás, mivel kölcsönösen hatással vannak egymás struktúrájára. A téridő azonban önmagával is kölcsönhatásban van, mivel tér nélkül nincs értelme az időnek, vagyis a tartamnak és idő nélkül nincs értelme a térnek, vagyis a terjedésnek.
Megállapíthatjuk, hogy a tér és az idő szülője a téridőnek, ami az anyag fogantatását jelenti.
(Az ivartalan szaporodás a szaporodásnak olyan módja, amelyhez nincs szükség egy ivarilag ellentétes, példányra. Az első példány változatlanul lemásolja önmagát, vagyis a kiindulási alapot.
Az ivaros szaporodás során, a fogantatás vagy megtermékenyülés az a pillanat, amikor az egymással összeférhető ivarsejtek egyé olvadnak és megteremtik a kiindulási alapot egy új élet kialakulásához).
Az anyag megszületése: Az ősi nukleoszintézis, amelynek kiinduló entitásai a kvarkokból és gluonokból álltak, a lehűlés során protonokká és neutronokká alakultak. Majd ezt követően összeálltak a legkönnyebb elemek, a Hidrogén, a Hélium, a Lítium atommagjai. A leptonok keletkezéséről annyit tudunk, hogy első ismert példánya az Elektron az atommagokat alkotó kvarkokkal és gluonokkal együtt született az ősrobbanásnak nevezett aktus során. Az anyag összetettebb formáit, az egyre nehezebb atommagokat a csillagok és szupernóvák szülik.
Az összetett anyagot, szerintem a Fekete lyukak bontják le elemi részecskékre. Az elemi részecskék a Fekete lyuk eseményhorizontján belül téridővé alakulnak. A feketelyuk forgási síkjában áramlik be, nyelődik el a téridő, az anyagnak egy lebontatlan része, viszont az eseményhorizont mentén, a forgástengelyén áramlik ki a keletkező téridővel együtt. Az anyag, energia ekvivalencia jegyében kimondhatjuk, hogy az anyag energiából van, az energia pedig a maga legelemibb formájában a téridő. Ebből adódóan, a tér és az idő is energia kell, hogy legyen. Az anyag nem vész el, csak átalakul! Az energia nem vész el, csak átalakul téridővé! A téridő nem vész el, mert végtelen és az aktuális (tér-forráspont) és potenciális (tér-nyelő pont) állapotok között ingadozik, úgymint az idő elemi egységeként fluktuál. A kör bezárul, az állapotváltozások kezdődnek előröl a végtelen téridőnek egy kritikus állapotú lokális pontján.
