Mi az oka a fejlődésnek, egy káosz felé rohanó univerzumban?
A természetes fizikai és kémiai úton, vagyis az evolúció során kialakult, egyre bonyolultabb szervetlen és szerves anyagi rendszerek, élő lényekké fejlődve, biológiai sokféleséget,egy biomasszát alkotnak. Az ember által tudatosan, avagy mesterségesen megalkotott, összerakott új kémiai elemek száma jóval kevesebb, mint azt tudósaink szeretnék. A tudomány fejlődése során azonban a redukció, vagyis a meglévő összetett dolgok elemi részekre való szétbontása adta a legtöbb ismeretet az anyagi világról. Az evolúciós fejlődésnek egy kritikus pontján megjelent az öntudat, az intelligencia, az értelem. Az ismert anyagi világ időbeli fejlődése, a múltból a jelenen át a jövő felé irányul. A tudományos kutató munka azonban, mindig vissza tekint a múltba, a fejlődés legalsó lépcsőfokai felé. Azt a stabil kiindulási alapot keresik, amelyre az egész Univerzum fejlődése ráépült. (A teisták, ezt az alapot megtalálták a teremtő, mindenható Istenben.) Az ateisták azonban nem a hittel, hanem az értelemmel „megfogható”, bizonyosságot keresik. Kérdéseik a hogyan történt, hogyan történik, hogyan fog történni valami? Az események hogyan-ja és nem a miértje foglalkoztatja a tudományt. Olyan logikus elméleteket alkotnak, amelyek ok, okozati viszonya előrejelzi az esemény kimenetelét, vagyis a várható eredményt. A természet időben zajló eseményei azonban nem csak fejlődést, hanem stagnálást és hanyatlást is mutatnak. Az a Naprendszerre jellemző evolúciós fejlődési folyamat, amely létrehozta a Földi intelligenciát, és az értelmes embert, akinek logikájával e fejlődés, kivetíthető az egész univerzumra is, azonban az entrópia növekedése miatt, amely a zárt rendszerekre, és így csak az ismert univerzumra vonatkozik, egy globális leépülés, a nagy káosz "kifejlődése" felé mutat. Vajon az értelem felbukkanásával az ösztönös, vagy tudatos rendteremtés, tekinthető e, a termodinamika törvényével való szembefordulásnak? Vagyis a természetben felbukkanó kivételes, vagy egészen speciális törvénynek? Ebből adódik a kérdés, hogy meddig terjed e speciális törvény, a rendező elv hatálya, azaz hol és mikor ér a tetőfokára az anyagi és intellektuális fejlődés az univerzumban? Erre vonatkozó elméleti fejtegetések, jóslatok jórészt, csak a tudományos fikciók irodalmában vannak. A tudomány hagyományos módszertana úgy látszik, az efféle jóslatokra nem vállalkozik.
A másik kérdésem az, hogy ha már az értelem, a rendezőelv diktálja egy lokális, mondjuk a Földi fejlődés ütemét, akkor azt miért a saját életterének rovására teszi? A kolonizációt is az értelem hozta létre, és az értelemnek kell kiterjesztenie azt, a Naprendszeren túlra. Amennyiben ezt az általános természeti törvények megakadályozzák, vagyis a speciális törvény ott érvényét veszti, akkor elérkezünk a fejlődésünk csúcsára, amit a stagnálás és hanyatlás követ. Ezért a még tartó fejlődési szakaszban válik szükségszerűvé a galaktikus kapcsolat létrehozása más értelmes lényekkel, a hogyan tovább, kérdések megválaszolása céljából. Ha ez a kapcsolat felvétel a Naprendszer fejlődési szakaszában nem sikerülne, majd akkor tesszük fel a kérdést, hogy vajon miért? Van e, egy limitált, vagy korlátolt fejlődésnek értelme? Mi /volt/ az értelmes emberi létünk értelme?
Egy csillag által kinevelt biomassza részelemeként, Emberként ráeszmélni arra, hogy milyen csodálatos az univerzum és milyen törékeny és kivételes benne az értelmes élet, magasztosan felemelő és reménytelenül elkeserítő. Az embernél értelmesebb és a biológiától független gépezet tudásvágya legyőzheti e az entrópia növekedését?
