Az idő múlásának pozitív és negatív iránya.
Az idő számunkra relatív, mivel annak szabadon megválasztható a tartama, ami ezért szemlélő és óra függő. Az óra alatt egy frekvencia, vagy rezgésszámszámláló berendezést értek. Ami biztosnak tűnik az idővel kapcsolatban az a folyamatossága, mivel az időt nem lehet megállítani, csak az általunk készített órát. Valamint biztosnak tűnik az idő iránya, amely a múltból a jelenen át a jövőbe mutat. De mi van akkor, ha az idő is kvantumos, ráadásul duális irányultságú?
Az irányt egy nyíllal, vagy egy vektorral jelöljük, amellyel az erőt, és annak hatását jelölni szoktuk. Mivel az időnek is van haladási iránya, így neki is feltételezhetünk valami fajta mozgató erőt. Az idő ilyenformán, az erőnek negatív és pozitív hatású tartamokként való megnyilvánulásaként is értelmezhető. A tér és idő, ma már egy összevont entitás, mint téridő. Azonban a térerő fogalma sem újdonság számunkra.
A pozitív idő, egyben pozitív megnyilvánulása az erőnek, ami egy határozott időtartamig létezésben tartja a 3D teret, vagyis a téridő kvantumát. Így a pozitív idő, mindig a kiterjedt tér-erő megnyilvánulásával együtt értendő, vagyis a téridő kvantumok halmazának létezését jeleníti meg.
A negatív idő, azonban mindig a tér kvantumainak megnyilvánulatlanságának az idejét jelenti. Más megfogalmazás szerint, a térnyelőben, mint egy szingularitásban töltött negatív, vagy potenciális erőt és időtartamot jelent.
A pozitív és negatív időtartamokban jelentkező különbözőségek, az aszimmetria adja a téridő kvantumok halmazának fluktuációját, vagyis azt a jelenséget, hogy nem egyszerre „van” a pozitív, és nem egyszerre „nincs”a negatív állapotban a globális téridő halmaz, ami ezáltal folytonosnak, végtelennek mutatkozik.
A negatív idő, és a térhiány, ebben a folytonosságban nem észlelhető emberi érzékek, és léptékek szerint. A semminek tűnik. Kozmikus léptékben, (milliárd fényévekben) úgymint a globális téridő tágulása, gyarapodása, avagy zsugorodása, fogyásaként értelmezhető, a benne lévő látható objektumok távolodása, vagy közeledése alapján. Az „ősrobbanás előtti”, mint a pozitív időt megelőző negatív időtartamot azonban semmiképp nem lehet észlelni, így mérni és értelmezni sem. Ezért a semmiből való előbukkanása az univerzumnak, találó megfogalmazás.
Amikor ez a mérhetetlen negatív időtartam letelt, bekövetkezett az ősrobbanás, és kezdetét vette a kozmikus méretű pozitív időtartam, amely kezdetben mérhetetlen mennyiségű térkvantum robbanásszerű megszületését is jelenti. Majd az egyes térnyelők aktivizálódása elindítja a negatív időtartamok gyarapodását, vagyis a globális téridő zsugorodását is. Létrejön a pozitív és negatív idők aszimmetriája, vagyis ezeknek egy olyan ingadozása, fluktuációja, ami az idő és tér végtelenségének illúzióját kelti.
A téridő saját dinamikája formálja, alakítja a benne felbukkanó anyag mozgását aszerint, hogy az lokálisan a térnyelők, vagy a térkvantumok, a források dominanciája alatt állnak. A anyag, egy másfajta, az idővel bonyolultabb kapcsolatban lévő erőnek a megnyilvánulása, felbukkanása a téridőben, amely erő csak a pozitív idő tartamainak befolyása alatt áll.
Ebben a gondolatmenetben, a negatív idő léte magyarázatot ad az ősrobbanást megelőző állapotra, amely okot szolgáltat a keletkezésre.
