Hirdetés

HTML

Hirdetés

Minden lehetséges

Filozófia, vallás, alternatív tudományok, kozmológia , földönkívüli civilizációk

Friss topikok

Linkblog

A sötét anyagról

2019.02.03. 18:06 :: csimbe

A sötét anyagról annyit tudunk, hogy „vonzó” gravitációs hatása van, és nem hat kölcsön a fényes, vagy normál anyaggal. Azt is sejtik, hogy nem hajlamos a csomósodásra, vagyis van egy határa a sűrűsödésének. Ahhoz, hogy elkerüljünk egy jelentkező aszimmetriát, feltételezzük a sötét energiát, ami a „taszító” gravitációs hatást képviseli.

Az index fórumozók, bizonyára ismerik Szász I Gyula atomisztikus elméletét, amelynek lényege a gravitációs töltéseken alapul. Gyula tagadja a szingularitást, az Antianyagot, a kvarkokat-gluonokat és csak négy megmaradó elemi részecskét, elektron (-); Proton (+); pozitron (+); Elton (-); preferál. 

Az a legfurcsább része elméletének, hogy egy megmaradó részecskének kétféle, ráadásul aszimmetrikus töltése van, ahol az elektromos töltés jelentősen erősebb a gravitációs töltéssel szemben. Az elektromosság és a gravitáció hatása egymástól független, de azonos c sebességgel terjed.

Ebből az aszimmetriából kiindulva támadt az ötletem, ami további két töltött részecskéket a vizionál. Ezek éppen akkora gravitációs töltésekkel rendelkeznek, amik a kettős töltésűekből hiányoznak a szimmetriához, az egyenlő arányhoz.

A taszító gravitációval rendelkező elemi részecske a Presser (nyomó), a vonzóval rendelkező, pedig a Puller (húzó). Ez a két elemi részecske alkotja a sötét anyagot, amely nem hat kölcsön az elektromágnességgel, csak a gravitáción keresztül állnak kölcsönhatásban. A Nyomó részecske nem tud csomósodni, mivel mindegyik taszítja egymást és a közöttük létrejövő minimális távolság, az atomok méreténél is nagyobb. A Húzó részecskék azonban olyan közelre kerülhetnek egymáshoz, hogy „kvázi szingularitást”, vagyis a vonzó sötétanyagból álló kompakt tömeget, még egy eseményhorizonttal rendelkező fekete lyukat képezhetnek.

1, elektron: elektromos töltése (-) egymást taszítják. Gravitációs töltése (-) egymást vonzzák.
2, pozitron: elektromos töltése (+) egymást taszítják. Gravitációs töltése (+) egymást vonzzák.
„A két elemi töltés aránya: e/gmP = 0.966∙10+21, tehát az elektromágnesesség sokkal erősebb, mint a gravitáció.”
Az azonos elektromos töltések taszítják, a különbözőek vonzzák egymást.
3, Elton. elektromos töltése (-) egymást taszítják. Gravitációs töltése (-) egymást vonzzák.
4, Proton: elektromos töltése (+) egymást taszítják. Gravitációs töltése (+) egymást vonzzák.
Az azonos gravitációs töltések vonzzák, a különbözőek taszítják egymást.
5, Puller (húzó): (-) egyedi gravitációs töltése akkora, amennyi az elektron gravitációs töltését kiegyenlítené az elektromoséval. A Pullerek vonzzák egymást.
6, Presser (nyomó). (+) egyedi gravitációs töltése akkora, amennyi a Proton gravitációs töltését kiegyenlítené az elektromoséval. A Presserek taszítják egymást.
Ezek ketten az úgynevezett egyedi gravitációs töltéseket hordozó, elemi részecskék, melyek kiegyenlítik a kettőstöltéseket hordozó részecskékben meglévő aszimmetriát.
Az elektromos és gravitációs töltések mozgató hatása független egymástól, de a hatások terjedési sebessége azonosan (c).
Ez a hat elemi részecske egy feltételezett statikus pontban egyesülve, teljesen kiegyenlíti egymás hatását, vagyis semlegesítik egymás töltéseit. (Ez lenne az a potencia adag, vákuum kvantum, amiből az anyag hat elemi részecskéje keletkezik.) Ha beállna egy olyan szuperszimmetria, ami csak elméletben lehetséges, mintegy az ősrobbanást megelőző állapot, akkor ennek a potencia adagnak tartalmaznia kell az egész Univerzum energiáját/tömegét adó mértéket, értéket. Továbbá tartalmaznia kell az aszimmetrikus megosztások értékét, az elemi részecskék típusait és darabszámát megadó információt is.

Feltevésem szerint, ha az Univerzum ebből a hat féle megmaradó kvantumos töltéssel rendelkező elemi részecskéből áll, melyek hatása a fény sebességével terjed, akkor magyarázatot kapunk a háttérnélküliségre, a sötétanyagra, és nincs szükség az antianyagra. A részecskék taszító hatása, egyben a háromdimenziós tér forrása, ami a hátteret adja az anyagnak. A térnyelő szerepét pedig a vonzó sötétanyag játssza, aminek koncentrálódása, valóban a térkiterjedés hiánya mellett történik. A négy kettős, vagy aszimmetrikus töltésű részecske pedig az örökmozgó szerepét tölti be azzal, hogy csomósodnak és szétbomlanak, amivel folyamatosan gyorsuló-lassuló, vagy egyenletes mozgásban van tartva minden anyagi szereplője az univerzumnak.

A ma ismert nagyléptékű univerzum kép, amiben pókhálószerű, szálas szerkezetű struktúrát képez a fényes anyagból álló rendszerek, megmagyarázható azzal, hogy a vonzó sötét anyag, központi magja a galaxisoknak, amik a „gyöngysorból” font szálakat alkotják. A taszító sötét anyag pedig az, ami hatásával kitölti az űrt, kialakítja a teret, ami 3+1 dimenziós Minkowski tér. Azért feltételezem, azt hogy véges az univerzum, mert a végtelen tér, végtelen anyagsűrűség, végtelen energiasűrűség, nem passzol egy igazoltan véges sebességgel terjedő hatásokat keltő kvantumokhoz, a véges számú elemi részecskékhez. Ha csak 10 a + milliárdikon kitevőjű számosságot adunk a hat elemi részecskéknek, azok térforrás hatásukkal akkora méretű teret keltenek, ami bőven meghaladhatja a ma belátható univerzum méretét és nincs szükség a fénysebességnél nagyobb tértágulás felvetésére.

Ha a valós térnek az anyag és hatásának hiánya számít, ez esetben nem beszélhetünk a tér gyarapodásáról, zsugorodásáról, görbüléséről, mivel nincs mihez viszonyítani a tér struktúráját, kiterjedését, mert ugyebár az nincs neki. Ha elfogadjuk, hogy a tér abszolút, az anyagtól függetlenül is van, akkor végtelennek, folytonosnak kell lennie abszolút időben és minden térdimenzióban. Így a végtelen űr, a semmi, értelem szerűen nem lehet más, mint a valaminek, történetesen az anyagnak és hatásának szánt hely. Mivel a szándék is egy anyagból eredő elmebeli konstrukció, az elme hiányában a semmit, nem nevezhetjük helynek. Ennélfogva az univerzum az a hely, amely anyagból és a szellemből van, a végtelen semmiben.

 Az üres hely, viszont nem lehet dinamikus, időben fluktuáló, alapgerjesztett, mint a fizikai vákuum, ami már potenciális és aktivált energiát tartalmaz. A fizikai vákuum energiája azonban lehet alapgerjesztett, fluktuáló, lehet helytől és időtől függően változó az energiasűrűsége és így a geometriai struktúrája is leképezhető. Ez lenne a hullámtermészetű folytonos „anyag”, vagy a részecskék nélküli energiamező? Felmerül a kérdés, hogy ennek az energiamezőnek van-e forrása, nyelője, amitől a dinamikája van, vagy egy öröktől való, örökké létező végtelen halmaz, akár az üres hely? Amennyiben van forrása és nyelője, akkor abból nem lehet csak egy pár, hanem végtelen soknak kell lenni. Ezzel feltételezzük a diszkrét, vagy kvantumos téridőt, mint az energia legalapvetőbb formáját. Mivel a létező legkisebb adagot és a létező legnagyobb mennyiséget képviseli egyszerre a „neki szánt helyen a semmiben”.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://agondolatteremtoereje.blog.hu/api/trackback/id/tr1914606118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása