Az IDŐ az, amit jövő> jelen> múlt irányúnak tekintünk. Azonban az idő a térrel együtt egy kovariáns skalármennyiség, vagyis diszkrét elemekből tevődik össze. Ezek az elemek képezik azoknak az eseményeknek a hátterét, amelyben az anyagi létezésünk megnyilvánul.
Egy dél amerikai sámán szerint, azért látjuk a múltat, mert a jövő a mindig a hátunk mögül, közeledik. Mivel a tarkónkon nincs szemünk, nem látunk a jövőbe? Nagyon egyszerű a megfogalmazás, de sok igazság van benne. Egy gondolat kísérlettel le is ellenőrizhető. Az ember látószöge a periferikus zónákkal együtt, 170-180o. Van két vállalkozó kísérleti alanyunk. Az a feladatuk, hogy úgy lépkedjenek hátramenetben egy kijelölt a terepen, hogy a fejüket, tekintetüket csak a távoli horizontra fókuszálhatják. Csak az így látottak alapján tájékozódhatnak a haladás során. Az elsőt elindítják egy kisebb sivatag átkeléséhez szükséges élelemmel és vízzel. Aki a sivatagban tolatva halad, csak a lábnyomai és a távolodó horizont látványa alapján, valamint a Nap útja és a csillagok alapján korrigálhatja útvonalát.
A másikat egy dzsungelből indítják útnak, a túléléshez szükséges szerszámokkal, és iránytű nélkül. Azzal a céllal, hogy a meghatározott időre lakott területre érjen belőle. Aki a dzsungelben „hátrafelé” halad, annak csak a növényzeten átszűrődő Nap sugarai és a tereptárgyak adnak helyzetjelentést, tájékozódási pontokat. Nyilván egyiknek kísérleti alanynak sincs könnyű dolga. Azoknak az embereknek, akik előre haladnak és néznek, akár 360o szögben, mennyivel könnyebb a dolga a kísérleti alanyokkal szemben? Szerintem nem sokkal több, információval rendelkeznek az előre nézők és haladók. Mindkét kísérleti utazónak a saját képességeire és lelki erejére van szüksége ahhoz, hogy célba érjen, akár minden embernek, aki célokat tűzött ki magának. Erre szolgál a szabad akarat, amivel beteljesíthetjük Isten akaratát.”Mondottam Ember, küzdj és bízva bízzál”.
Amennyiben előre tudnánk a jövőnket, a végcélt, az nagyban lerontaná azokat a képességeinket, amik a túléléshez szükségesek, mivel az determinálná a létünket a változtatás, a megváltozás lehetősége nélkül. Ebben az esetben nem szabad az ember akarata, tulajdonképpen egy Bio-robot, egy zombi. Itt lép be azoknak az embereknek, szervezeteknek a tevékenysége, és felelőssége, aki meg akarják mutatni, vagyis meg akarják határozni az emberek jövőjét. (jósok, törzsfők, papok, politikusok, tudósok stb.)
Az Isten van olyan bölcs, hogy ezt nem teszi, mert megadta az embernek méltóságát azzal, hogy nem egy Bio-robotnak, hanem a képmásának tekinti. Ha tükörbe nézünk, abban az Isten is megmutatja magát. Csak az a dolgunk, hogy felismerjük benne önmagunkat.
