„Képzeljünk el két összefonódott részecskét, az egyiket az A, a másikat a B helyen. Ha az A-beli részecske spinjét megváltoztatjuk, akkor a B-beli részecske spinje is azonnal megváltozik, még akkor is, ha a két részecske nagyon messze van egymástól.
A kvantum-összefonódás nem azt jelenti, hogy az egyik részecske átugrik a másikra vagy hogy információt küldünk azonnal a másikra. Az összefonódás a részecskék közötti szoros kapcsolatra utal, de nem jelenti a térbeli áthelyeződést vagy a kommunikációt.”
Ha jól sejtem. A húrelmélet alapján, a kvantumtérből egy időben, csak három dimenzió van „kibomlott” állapotban, a többi felgombolyított, állapotban van. Amennyiben minden ´dimenziószálhoz´ meghatározott energiaérték tartozik, úgy ezek az értékek hármasával vannak csatolva a dimenziókhoz. A kibomlott háromdimenziós tér minden dimenziója egyenértékű a görbületlen állapotában, vagyis ortogonális és sík. Mivel az M elmélet szuperszimmetrikus, 11 dimenzióval számol, ennél fogva 3x3=9 dimenzióból 6 van felgombolyítva, ha a 7. kibomlott „szál”az idődimenzió.
Azonban ha a téridő-kvantumok négydimenziósak az idővel társulva, akkor háromféle energia családja is lehet a téridő-kvantumainak. Ha ez igaz, ez már okot is ad egy olyan fluktuációra, ami a globális téridő-struktúrát energiaszinten inhomogén területekre, vagy szálas szerkezetűre bontják szét. Ha abból indulunk ki, hogy az anyaghoz rendelt húrok is energiakvantumok, amik a téridőből csapódnak ki párosával, szimmetrikusan és királisan, akkor az összefonódás jelenségét, a keletkezésük jellege adja. Azonban a globális struktúrából bárhol, bármikor keletkezhetnek anyag-húrok, elemi részecskék, majd visszaalakulnak bozonokká, majd téridő-kvantumokká, nem pedig megsemmisülnek a megmaradási tételt erősítve. Az anyagi részecskék is három családot alkotnak, kvarkok, leptonok és bozonok. Ezeknek vannak tömeget viselő és tömegnélküli formáik, amik az energiaértékek sokféleségét, spektrumát képezhetik az átalakulások folyamán. Talán ehhez járul hozzá az, hogy a felgombolyított dimenziók kibomlása és felgombolyodása „lépcsős” energiaérték változást ad a részecskéknek. Ezt azonban nem tudjuk detektálni, mivel nincs mivel. / Szász Gyula elmélete szerint is folyamatában változik az elemi részecskék energiaértéke/
A felvezető témánál maradva, az összefonódás jelensége talán ezért is lehetséges egymástól nagy távolságon megszülető, vagy oda kerülő részecskék esetében, hogy a globális struktúra szimmetriája ne sérüljön egy kritikus értéknél jobban. Egy lokálisan, nagyon gyorsan lefutó nagy energiaérték csökkenés, vagy növekedés, azt a látszatot keltené egy külső megfigyelőnél, hogy valami spontán előbukkan a térből, vagy éppen eltűnik. (Ez olyan, mintha térugrást végezne egy csillaghajó a galaxisok között.)
Még a szuper szimmetriánál maradva, megjegyezném, hogy az antianyag aszimmetria csak lokálisan (Galaktikus szinten) tapasztalható, mivel nagyon nagy távolságokon sok galaktika között kiegyenlítődik, homogenizálódik minden. A lokalitások meg azért jöhetnek létre, mert a tömeg a „kvarkbörtön” hatásából alakul ki az összetett részecskéknél. A tömeg meg additív jelenség. Amikor a proton neutronná formálódik át, akkor a kvarkok mindig hárman, (illetve 6, 9, 12) vesznek részt az átalakításban. A leptonokhoz, és a bozonokhoz tartozó tömeget, a magukkal hordozott felgombolyított dimenziók energiaértéke adja ki. Ez a Higgs bozonra is vonatkozik. Ezzel egy „hidat „képezve a téridő-kvantumokhoz, amit akár csatoltságnak is nevezhetünk. Minden mindennel összefügg, egy a húrok rezgéseiből álló, pezsgésben lévő konglomerátum az univerzum.
